Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1911

6 nek, az engedelmességnek sérelmét látván íellépésökben, az idősebbeket — mint felbujtókat — egyszerűen elbocsátja a rendből, azonban a fiatalabbakat mégsem kényszeríti arra, hogy viszamenjenek. így kerül azután Vajda Ödön, mint másodéves theologus, az egri érseki líceumba. Az Eszterházy püspök bőkezűségét és kiváló ízlését hirdető hatalmas épület falai között, tehát most már színmagyar környezetben, folytatja és fejezi be fényes sikerrel tanulmányait. Az egri főegyházmegyének több kiválósága tartozik tanulótársai közé. Mindnyájan, akik szeretettel közeledtek hozzá, érezhették szivének melegét. Voltak, akikhez sirig tartó barátság fűzte. Az egri kispapok társaságában fejlődött ki lelkében a világi klérussal való testvéries együttműködés szükségességének élénk érzete, mely egész életén át, minden munkakörében irányította. Első állomáshelye az Entwurf rendelkezései szerint már nyolc osztályúvá kiegészített székesfehérvári főgimnázium. Ennek tanári karába osztja be apátja, miután 1856 augusztus 12-én az ünnepélyes szerzetesi fogadalmat letette. (Áldozópappá, fiatalsága miatt, csak másfélév múlva, 1858. február hó 13-án szentelik.) Alig volt akkor még négy évtizede, hogy a fejedelmi akarat, mely a zirci, pilisi és pásztói apátságokat egyesítette, egyben legfőbb hivatásukká tette a magyar cisztercitáknak az ifjúság nevelését és oktatását, s az egri gimnáziumon kivül — melyben már régebben tanítottak — a székesfehérvárit és pécsit is vezetésökre bizta. Hogy a tanitórenddé való átalakulás folyamata teljesen végbemenjen s igy a nevelő-oktató munkásság terén már az ifjabb nemzedéket irányító rendi tradíciók fejlődjenek ki, arra ez az idő mindenesetre rövid volt. Nemcsak a szó szoros értelmében vett tanárképzésről, de a tanári pályára való bármiféle előkészítéstől is alig lehet ezidétt még szó. A papi pályára kiképzett fiatalembert beállítják a munkások sorába, aki azután tanítgatva tanul s részben egykori tanárainak, idősebb társainak eljárása meg tanácsa szerint, de legnagyobrészt mégis saját ösztönének irányítására hagyatva, keresi az utat tanítványainak eszéhez, szivéhez. Sok istenadta szép képességgel, érző szívvel és megnyerő modorral megáldva, ily módon fejlődött tanárra Vajda Ödön és rövid idő alatt az első helyek egyikét foglalta el azok sorában, akik dicsőséget szereztek a ciszterci szellemnek az iskola falai között. A székesfehérvári tanári kar tagjai az 1856/57. iskolai évet megnyitó tanácskozmányuk jegyzőkönyve szerint „supplentem Edmundum Vajda, coronae professorum adiunctum, lubenti animo amplexabantur."' A fiatal tanár, akit igazgatója, Bula Teofil, a magyar és görög nyelv, továbbá a történelem és földrajz tanításával bíz meg, csakhamar megmutatja, hogy méltó az előlegezett testvéri bizalomra. Kötelességeinek minden szépért és jóért hevülő fiatal lelke teljes buzgalmával igyekszik megfelelni. Pedig mindjárt kezdetén még idősebb, tapasztalásokban meg1 A tanári tanácskozmányok jegyzőkönyveit 1852-ig magyarul vezetik. Később, mikor a német nyelvet akarják rájok kényszeríteni, inkább a latint választják.