Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1911

áiumoknak ama kisebb-nagyobb részei szolgálhatnának, amelyekről birtokosaik — birtokuk nagyságának arányában és megfelelő kártalanítás fejében — lemondanának. Váltsa meg az állam először is az egyházi latifundiumok egyes részeit; adjon érettök négy százalékkal kamatozó papirt — a földet pedig lehetőleg olcsó áron, a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett, juttassa a nép birtokába. Szóval oly módon csillapíttassék a nép földéhsége, hogy ezzel legfeljebb csak kis, könynyűszerrel elviselhető terhet vegyen magára. Az egyházi birtokok, amennyiben valódi rendeltetésöknek megfelelnek, úgyis kulturális céloknak szolgálnak. Már pedig lehet-e nemesebb célt képzelnünk, mint a fajmagyarság megmentését? Ámde természetesen eme nemes célra ugyanoly mértékben közre kellene működniük világi nagybirtokosainknak is. Nem kerülne a dolog oly nagy áldozatba, mint került annak idején a jobbágyság felszabadítása, ami bizony nagyon érzékenyen érintette az akkori kiváltságos osztályt. Természetesen igen sok kérdés függ ezzel össze — mondja a tanulságos cikk befejezése — épen ezért hozzáértők részéről beható tanulmányozást kiván. Nem is célozzák ez igénytelen sorok, hogy egyébnek tekintessenek, mint egy melegen érző, hazáját és faját szerető szív egyszerű megnyilatkozásának. Legfőbb boldogságát abban látná, ha szavait méltóknak találnák a megfontolásra azok, akiknek képességök meg helyzetök módot és alkalmat nyújthat eszméinek megvalósítására. Ez a névtelenül megjelent cikk, amely Vajda Ödönt, mint nemzetgazdát állítja elénk, annak idején elég feltűnést keltett és pro meg kontra sok megbeszélésre szolgált alkalmul. A sajtóban is támadt visszhangja. A kíváncsiak egész serege ostromolta a szerkesztőséget a szerző nevéért, — természetesen hiába. Nagyon kevesen voltak, akik előtt a cikk eredete nem volt titok és ezek közé tartozott Darányi Ignác, akkori földmivelésügyi miniszter is. Ezzel is szorosabb lett közte és a zirczi apát között a viszony, amely évek folytán meleg barátsággá fejlődött' Ennek a barátságnak és nagyrabecsülésnek jele volt az a koszorú, melynek szallagján ez volt olvasható: „Vajda Ödönnek, a nagy magyar gazdának — Darányi Ignác." Vajda Ödön céltudatos gazdasági tevékenysége elsősorban a magyar kultura számára termett értékes gyümölcsöket. Mert rnig a jó gazda mindent megtesz az anyagi téren való megszilárdulás érdekében, sohasem téveszti szemei elől, hogy ezzel csak ahhoz a szellemi munkához teremti meg az eszközöket, amely ma Magyarországban rendje létezésének alapja. Mindazok, akikre nézve nem közömbös a magyar művelődés ügye, nagyon jól ismerik és meg is becsülik a tanitó szerzetesrendek munkáját. Hogy a magyar föld, a magyar levegő átalakító hatását talán semmiféle idegenből átplántált intézménnyel nem éreztette jobban, mint ezekkel, arról nemcsak közoktatásügyünk mindenkori vezetői tehetnek tanúságot, de az ország intelligenciájának nagy része is, amely szerzetes iskolákból került ki. Minden elfogulatlan szemlélő hamarosan tisztába jöhet azzal, hogy a magyar