Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

Köszöntés. Irta: Mészáros Amand. Légy üdvöz, te csodás virágbokor, Önképzőkör! szép ünnepélyeden, Midőn arany menyegződet ülöd Szerényen bár, de lelkesedten, Ép úgy, mint mikor bölcsőd rengették Azok a tüzeslelkü leventék, Kik eszméikkel magasra törve Hangoztatták: „ Alakuljunk körbe !" . . . Március-Idus volt ... A réginek Megújuló, dicső fénysugára Berezgett az ifjak szívmélyébe, Tüzelve a legnemesb munkára: Képezni önmagát tollban, szóban, Pálmáért küzdni a versenyharcban. Oh mert megértették: „Készülni kell A jövőre kézzel, ésszel, szívvel ..." így születtél, kedves Önképzőkör! így lettél zöldelő virágbokor, Melynek minden tagja egy-egy virág, Mely egy törzsön testvércsaládba forr. S kertészeid szerető figyelme, Mintha önlelköknek része lenne, Édes gonddal őrködtek feletted. Megfigyelve minden szavad, tetted. A munka, mit virágai között — Itt a körben — végbevisz a kertész, — Mert attól egy élet jövője függ — Veritékfakasztó, komoly, nehéz: Lelkesítni a lelket, ha bágyadt, Lohasztni a túlcsapongó lángot, Jelezni azt a fenséges utat, Mely a szép s jó eszményéhez juttat.