Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

46 Nagyságos Igazgató Uram! Igen Tisztelt Barátom! Önképzőkörötök jubileumi ünnepére szóló szíves meghivástokat nagy és hálás köszönettel vettem, de sajnálatomra én ezen a szép ünnepélyen személyesen nem vehetek részt. Evek óta visszavonultam minden nyilvános szerepléstől és silány egészségi állapotom nem bir ki többé semmiféle zajt, tumultust, izgalmat. Már pedig ezek együtt járnak az ily jubiláris ünnepekkel. Jól tudom: távolmaradásommal én vesztek legtöbbet, de nem tehetek róla. Letört, fáradt, öreg ember vagyok. Békére, nyugalomra van szükségem, köztetek pedig a régi emlékeknek olyan vihara zaklatna fel, mely bizonyára alaposan öszszerázna és megviselne. Ne vegyétek hát rossz néven, ha itthon maradok magányomban és az orvosságos üvegeim közt. Magam helyett azonban elküldöm a mai postával Námessy Medárd főtisztelendő urnák régebben megígért poémámat, melyet majd az ünnepélyen olvastassatok fel a nevemben valamely értelmes szavalóval. Lélekben legalább ott leszek és végre is, az a fő! Dokumentálása annak, hogy kegyelettel, hálával gondolok régi iskolámra s hittel, bizalommal az ott fejlődő, kezeitek közt képződő nemes ifjúságra. Isten áldását kérve működésiekre, minden tiszteletemmel és hálámmal maradok továbbra is mindvégig hűséges hívetek Budapest, 911. ápril. 18. Endrödi Sándor. Főtisztelendő tanár Úr! Örömmel értesültem arról, hogy a székesfehérvári önképzőkör fennállásának 50-ik évét megünnepli, hálás köszönetet mondok szives meghívásukért, de egészségi állapotom nem engedi, hogy azon részt vehessek. Én a körnek 1865-1868-ig voltam tagja s ha jól emlékszem, bíráló tagja is, mikor Vekerle volt az elnök és Banekovics volt a jegyzője, Endrődi Sánd'or—akkor még Kupritz— volt leglelkesebb s legtöbbet dolgozó tagja. Üdvözlöm szívből mindnyájukat, szomorúság fogja el lelkemet, hogy a szép ünnepélyen nem lehetek ott, lélekben, imában azonban ott leszek már csak azért is, hogy volt történelmi tanárom Vajda Ödönnek és Mészáros Amand volt magyar ir. tanáromnak hacsak távolról is kezeit megcsókolhassam. Hazafiúi üdvözlettel Budapest, 1911. évi április hó 26. Tárnoki Urseh Nándor nyug. rendőrtanácsos. Werner Adolf dr., bajai igazgatónak, a kör volt elnökének sürgönye pedig így hangzik : Lélekben együtt ünnepelek önökkel s a kedves emlékek hatása alatt, melyek erős kötelékekkel fűzik lelkemet a székesfehérvári önképzőkörhöz, azt kívánom, legyen Isten áldása a kör jelenlegi vezetőin és tagjain, legyen az a kör a jövőben is a hazafias, jellemes férfiak nevelő iskolája 1