Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

38 pitott törvénykönyv Gerlach igazgató és Vass dr. elnök aláírásával. Igaz, hogy az usus és az idők folyása ezen is idéz elő kisebb változásokat, mégis ezen szabályok alapján működik hosszú éveken át a kör. 1884. nov. 9-én megalakult az önképzőkör könyvtára Ruttner Kálmán VIII. oszt. tan. indítványára, aki maga mindjárt 100 kötet könyvet ajánlott fel e célra. A jó példát számosan követték a tagok közül s csakhamar 200-nál több kötetet számlált az új könyvtár, mely külön üveges szekrényben nyert helyet az ifjúsági könyvtárban s ebbe később teljesen bele is olvadt. A multak példáját követve mindig hazafi kegyelettel adóznak a tagok egyes kiváló egyének, főkép az irodalmi nagyok emlékének. így megemlékeznek Tóth Kálmán haláláról és sírkövére 10 frtot adományoznak. Arany János emlékére szintén gyűjtést rendeznek. A termelés nívójának szemlélésénél bizonyos hullámzást veszünk észre ; a színvonal néha kissé alászáll, majd ismét emelkedik. Ezen váltakozást eléggé magyarázzák a változó körülmények. Érdekes és jellemző az 1884-iki jegyzőkönyv, mely az elmúlt s a következő 25 évről így nyilatkozik: „A második 25 év célja nem közvetlenül az, mi az elsőé volt, de nem kevésbbé magasztos. Az idő kivívta nyelvünk uralmát, célunk tehát e nyelv beszélőire irányul; kitűzött akaratunk most az, hogy akiknek ajkáról e nyelv zeng, méltók legyenek ehhez!" Legelső és legnehezebb feladatát már betöltötte a kör, de ezzel nem végezte el pályafutását.; nemes feladata, az egyén kiművelése és hasznossá tétele a köz javára továbbra is megmarad. Ha áttekintjük e korszak szépirodalmi jegyzőkönyvét, ismét számos ismerős névre találunk, kik e kis körben megkezdett munkájukat sikerrel folytatták az életben is. 1884. nov. 9-én szerepel először a körnek egyik legérdemesebb munkása, gróf Zichy János Arany „A walesi bárdok" cimü balladájának szavalásával. Bírálói mindjárt kérik, hogy minél gyakrabban lépjen fel, mert „szép reményekre jogosít!" Mikor pedig Petőfi „A nemzethez" cimü költeményét adja elő, örömét fejezi ki egyik bírálója, hogy a „nemzeti szellem felébresztése mellett oly hatásosan agitál!" Három évi tagsága alatt vagy 20 alkalommal szerepelt s mindannyiszor teljes elismerést aratott, úgy, hogy számos jegyzőkönyvi dicséret és több pályadíj nyertesévé lett. Nevezetes, hogy ő tartotta az első szabad előadást is a körben Gyöngyösi István költészetéről. „Este" cimü költeményét őrzi is levéltárunk. Sikerült értekező munkájának cime: „Minő helyet foglal el a valószínűség a költészetben". Emellett élénk részt vett a kör adminisztrációjában is. Egy évig ellenőr, majd VIII. osztályi korában a kör alelnöke volt. Sokak előtt emlékezetes az a gyönyörű, mintaszerű búcsúbeszéd, melyet az 1886/7-iki zárógyülésen mondott; végső szavait ide iktatjuk: „Célunk volt, t. önképzőkör, a szív nemesítése, az ifjúi lélek előkészílése a rideg élet küzdelmeire s végre a kedélynek ápolása, hogy egykor a világba kilépve, ne csak másokban, hanem első sorban magunkban keressük fel az erkölcsi támaszt.