Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

áá hogy :— ámit oly sokszor, nagy kedvvel, de eredménytelenül tervezgettek, — munkálataiknak „Évkönyv" alakjában való kiadásáról végképen le kellett mondaniok. Nagy jelentőségű mozzanat a kör éleiében, hogy mind több és újabb folyóiratot juttat lagjainak kezéhez, miáltal szélesebb körben ismerik meg az irodalmi irányokat, sőt egyes szaklapok által az egyéni hajlamok is kielégítést nyernek. Több évig járatták a következő lapokat: „Magyarország és a nagyvilág", „Hazánk és a külföld" (Márk tanár jóvoltából), „Szépirodalmi közlöny", „Figyelő", (Regélőmelléklettel), „Athenaeum", „Otthon", „Vasárnapi újság", „Életképek", „A Petőfitársaság lapja", „Magyar Nyelvőr", „Századok" (a történelmi társulat tagsága révén), „Természet". Ezeknek kezelése és arányos megosztása sok súrlódásra szolgáltat okot, majdnem minden évben van panasz egyesek ellen, kik a lapokat tör vényes időn túl tartják maguknál. A lankadó buzgalom fölélesztésére mindenkor jó hatással vannak az egyes nagy férfiak emlékére rendezett ünnepi gyűlések. Ez időszakban első a 68.-i Kölcsey-ünnep, melynek programmja emlékbeszédből, felolvasásból, szavalatokból, zene- és énekszámokból állott, szóval igen tartalmas volt. Még hasonló tartalmú és nagyobb szabású lehetett az 1872,-i Kisfaludy-ünnepség a költő születésének százados évfordulóján, melyet a színházban, nagy közönség jelenlétében tartottak. Tiszta jövedelme 151 frt. 45 kr. volt, mely összeg egy részét a tőkéhez (ez évben már 752 98 frt!) csatolták, 100 frtot pedig szegény ifjak fölsegélyezésére fordítottak. Deák Ferenc halálakor az intézeti gyászünnepen az Önképzőkör által jutalmazott emlékbeszéd az egyik programmszám. Megemlékeznek a „fájdalmasszavú költőről", Ányosról is, jegyzőkönyvileg örökítik meg Toldy Ferenc félszázados irodalmi működését, Szigligeti Ede halálakor pedig emlékbeszédet tartanak. Okt. 6. és márc. 15. emlékét nem ünneplik ugyan még nyilvánosság előtt, de mindig sűrűbben jelennek meg idevágó alkalmi költemények és szavalatok. Minthogy most már a kör anyagi helyzete is kedvező fordulatot vett, módjában volt ez időtől fogva nemes, hazafias célokra adakozni s nem is mulasztotta el ezt soha. így Eötvös szobrára 5, Petőfiére és Deákéra, továbbá Petőfi szülőházának megvételére 10—10 frtot szavaznak meg. Az „ezüst-kor" derék munkásai között csak néhány kiválóbbnak nevét említjük itt. A fiatal poéták és értekezők egész sora tűnik elénk, mint Orel Géza, Flatt Gaszton, Takács Zoltán, Szalay Mihály, Sörös Béla, Burger József, Badics Ferenc, Geiger Dezső, Lehóczky István, Szemnecz Emil, Ruprich Gusztáv, Stetina József, Schützenberger Endre, Nemes Antal, Borchert Jenő, Szabó Lajos, Reichard Zsigmond stb. Közülük sokan ma is sikerrel forgatják a tollat s többen kiváló és magas társadalmi állást töltenek be. A fiatalon elköltözött Greizinger Iván, hegedűművész is szorgalmas tagja volt a körnek. Külön meg kell említenünk Lauschmann Gyula dr.-t, vármegyénk széles látókörű főorvosát, ki ma is, óriási elfoglaltsága mellett érdemlegesen működik az irodalmi, főleg a történeti munkásság terén s nemes vonzalommal tartja fönn a 3*