Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

A székesfehérvári tankerület középiskoláinak tanári testületei és tanuló ifjúsága gyászba borultak f. é. május 18-án ; mert elvesztették szeretve tisztelt főigazgatójükat, a tanárok jóindulatu felebbvalójukat és barátjukat, a tanítványok pedig igazságot kegyességgel párosító birájukat, szerető atyjukat. A kiváló tanférfiu halála nem érte váratlanul a gyászoló tankerületet, szerető rendtársait és barátait, mert november vége óta szívbajból keletkezett vízi betegség pusztító jelei mutatkoztak rajta. Mégis fáj mindenkinek, aki csak valaha vele érintkezett, a derék, munkás főigazgató halála; de a veszteséget legjobban érzik a tankerület tanárai, akik vele együtt dolgoztak, mert a tankerület és hazai tanügy benne egy igaz embert veszített. A nemzeti kulturának előkelő munkása tudásával fényt, szeretetével meleget terjesztet; minden állásában. Az igazság erejével működött mindenütt. Azon kiváltságosak közé tartozott, kik a tudományos szellemi életet eredményesen munkálták. A magyar tanügynek s általa országos tiszteletet élvező Rendjének magas állásában is több tisztelőt szerzett. Mint budapesti születésü ifjú, tanulmányait a kegyes tanitórend belvárosi főgimnáziumában végezte. Derék tanárainak nemes példáján föllelkesedve, ő maga is az ifjúság valláserkölcsös, hazafias és tudományos nevelésének szentelte életét. Ezért a kegyes tanitórendbe lépett s egyetemi tanulmányainak nagy buzgósággal és sikerrel való elvégzése után a magyar Alföld egyik legnagyobb városában Szegeden 15 évig tanította mint főgimn. tanár, az ifjúságot. Erre a 15 évre gondolt vissza mindig a legszívesebben; Rendjének és hivatásának szeretetével a tanuló ifjúság szeretetét, a klasszikus nyelvek alapos ismeretével, kitűnő módszert, türelmet és higgadtságot párosított; ekként az eredményesen működő tanár boldogító tudata jutott neki osztályrészül. Itt fakadtak jó szivének legtisztább örömei is, mert sok szegény szorgalmas tanulónak közben-