Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

3

0 A székesfehérvári ciszt. r. főgimnázium Önképzőkörének története. A mithoiogia szerint a Phőnix madár öregkorában, mikor a természet rendje szerint az enyészet felé közeledik, máglyára veti magát és — a lángok közül megújulva, megifjodva lép ismét ki. Hasonló ehhez a mi Önképzőkörünk élete; ötven év óta minden tanév végén megszűnik, hogy a következőben új erővel új életre kelve a régi cél, az önművelés felé induljon. Eddig -- hála a Gondviselésnek és ifjaink nemes buzgalmának — eredményesen haiadt utján, úgy hogy büszkeséggel telik meg szivünk, ha a múltra visszatekintünk. Ismeretes dolog, hogy az önképzőkörök őse hazánkban a Kis János alapította „soproni magyar társaság" volt 1790-ből, mely az önképzés eszméjének az egész ország ifjúságát megnyerte. Pesten, Pozsonyban, Szombathelyen, Győrben, Selmecen, Eperjesen hasonló irányú ifjúsági egyesületek alakulnak; Petőfi és Jókai a pápai főiskolában létrejött irodalmi körben kezdik bontogatni szárnyaikat. De a 48. után következő mozgalmas időkben le kellett mondania ifjúságunknak az egyesülés eszméjéről; a szomorú napokban ki is gondolhatott volna irodalmi működésre? Csak évek múlva, 1857-ben kezdtek ifjaink kis munkásságot kifejteni. Eredménye lőn a „tanodai emlék a székesfehérvári főtanoda három felső osztályától" c. kötet 1858-ból, melyet Lóskay Bene, ciszt. tanárnak s egyúttal 48-as honvédnek ajánlottak s jövedelmén szegényebb tanulók számára tankönyveket vettek. E könyvecskében találjuk néhány csinos vers alatt Jánosi Gusztávnak, a nagyhírű műfordítónak nevét; melléje sorakoznak Máder Ferenc, Kuruc Ignác, Cserna Győző, Csapó Kálmán, Dvelly Rudolf, Kovács Elek, Sztupka Antal, novelláikkal, verseikkel, illetve angol, francia, olasz és német fordításaikkal, sőt Janny Gyula két eredeti magyar nótának ének- és zongora-kótáját is közli. Ekkor intézetünk régebbi növendékének, a már hamvába szállt Vörösmartynak hivó Szózatára, amely nemzetünknek a szenvedés hosszú napjaiban bátorító imája volt, megzendült az ország költőinek kara, a mi ifjuságunk is érlelni kezdte az önképzőkör eszméjét, mely végre 1861-ben testet öltött. I. A szervező mozgalom 1861. már. 15-én indult meg, amidőn a jegyzőkönyv tanúsága szerint „a székesfehérvári nagy-gymnasium növendékei, mint édes hazánk jövőbeli támaszai s oszlopai honfiúi kötelességük érzetében . . . hódolának a kor szellemének és megfogamzott elméjükben ama gondolat, hogy . . . önképzőkört alakítsanak." A nevezetes dátumból s e szavakból méltán következtethetjük, hogy e derék ifjakat — ha nem is merészeltek nyíltan foglalkozni március idusának