Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1909

8 embernek ettől az eszmétől kell áthatva lennie. Különben a ki nem csiszolt részeket az élet vízének szennyes cseppjei kikezdik és nevelésünk eredményét egészen megsemmísitik: az a világnézet, melyen mi fáradoztunk, rombadűl, helyét új foglalja el, Istennek a testi és lelki életből valő teljes kizárásával. A jellemesség, az erkölcsiség a fentebbiek szerint ugyanaz, mint bizonyos, megállapodott világnézet szerint való élet. Voltak és még ma is vannak, akik e végből elegendőnek hiszik a tudományos kiképzést. Szerintük maga a tanultság elégséges erőt ad, hogy egyéni és társadalmi kötelességeinknek egyaránt megfeleljünk és az ember minden téren derekasan megállja a helyét. E felfogásra azonban maga az élet cáfolt rá. Mit mutat a tapasztalat? Azt, ami összehozta a londoni morálpedagógiai kongresszust, „hogy korunk minden más téren jobban halad, mint az erkölcsiségben. Természettudományi ismereteink és technikai alkalmazásaik óriási előmenetelt mutatnak, de az embereknek egymás és a köz iránt való jóakarata nem fejlődött úgy, hogy amazokkal lépést tarthatna". (Magy. Paed. 1908. 65. lap.) E kijelentésből sejthetjük azt is, hogy az igazi erkölcsösség megteremtésére nem elegendő, aminek érdekében ma annyit irnak és beszélnek, a természettudományos, biológiai vagy evolúciós világnézet. Különben a fennt jelzett jelenségnek nem lett volna szabad bekövetkeznie. Természetes is, mert ismereteinket egyik természettudományos világnézet sem képes egységes elvre visszavinni és különösen nem olyanra, melynek elegendő ereje volna cselekedeteinket is irányítani. A materializmus, a szellemi létnek ez a legridegebb tagadása, Du Bois— Reymond szerint „a lelki folyamatok valóságos természettudományi magyarázatát nem adja meg és nem is adhatja meg a jövőben sem soha".— „Hasznavehetetlen világnézeti alapnak. Erre szűknek bizonyul. A filozófiai materializmus történeti szerepét már eljátszotta." (Termt. Közi. 1904. 667. 1.) — Haeckelnek hirhedt monizmusa, amely mindent a monasokból, ezekből az öntudatlan, lelkes atomokból igyekszik megmagyarázni az által, hogy az anyagi atomokat lélekkel ruházza föl, önmaga rombolja le alapelvének egységét. — Az indentitás tana, mely szerint a test és lélek tulajdonkép nem más, mint egy és ugyanazon dolognak különböző szempontból való felfogása, magát az elvet hagyja homályban. Nem mondja meg, hát mi az, ami kívülről nézve test, belülről pedig lélek. — Ostwald energetikai világnézetében anyag és lélek nincs, csak energia, munkaképesség van a természetben. Csakhogy a tapasztalat szerint más a lelki munkaforma és egészen mások a fizikában, kémiában szereplő energia alakok. Tehát ismét hiányzik az elv egysége, vagy pedig fel kell tennünk, hogy a lelki energia a többi energia formákra átalakítható, „aminek bebizonyítására azonban eddigi tapasztalataink szerint kevés kilátásunk van." (Termt. Közi. 1904. 673. 1.) — A pszichomonizmus szerint a materialisztikus felfogás teljes ellentéteként minden csak érzés, csak egy létező van, ez a lélek gazdag tartalma és ez által elveti az anyagnak kézzel fogható létezését.