Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1909

11 mány nevében még a saját területéről is le akarják szorítani, sőt létjogát is megtagadják. Mindez nem azoktól indul ki, kik a természettudományokat önmagukért művelik, mert a kiéli botanikus, Reinke szerint a természettudomány alapján még senkisem lett istentagadó, kinek hite erős alapokon nyugodott. Itt mások keze működik és pedig olyanoké, a kik a tudományt célzatosan kezelik és akik nem igazságot, csak hangzatos jelszavakat keresnek. Sőt, bár az objektív kutatást folyton hangoztatják, de emelett nem átalják a tényeket elferdíteni, a tapasztalati igazságokat megcsonkítani s átvitellel a vallás tanait eredeti alapjukból s alakjukból teljesen kiforgatni csak azért, hogy a hit és tudás között szakadást idézzenek elő. Elérik-e céljukat? Nem hiszem. Ezt igazolja a mult, a melynek legnagyobb természetbúvárai nagyobbára hivő lelkek voltak. A jelen áramlata is inkább kedvez az igazán komoly s objektív kutatásoknak, mint az idegen területen való kalandozásoknak. Meggyőződésünknek vannak tárgyi okai is. Igaz, a mikroskop bevilágít a szövetek közé, vele részekre osztjuk a parányi sejtet is; a fizikai és kémiai erők alkalmazásával az'élet folyamatok egész sorát megfejthetjük; a fejlődési elmélettel magyarázhatjuk az élet kialakulását, de azért az ismeretlent eddig nem sikerült a természetből kiküszöbölni. És a hitnek ezek az „ismeretlenek" a legerősebb támaszai. A tudománynak tapasztalásból, kísérletekből táplálkozó mécsese a tapasztaláson kívül eső végokot sohasem lesz képes feltárni. Ez a terület örökre biztosítva van a hit számára, mely mint égi reflektor minden természeti titokra világot fet és hirdeti nekünk az „ismeretlen Istent." A jelzett viszonyok között a valláserkölcsös nevelésnek fokozott erővel kell a megtámadott alapon az igazság erejével védekezni. Nemcsak szabad, de kötelessége is a tanításnak a szóban forgó kérdésekre a természettudományok keretében is kiterjeszkednie, hogy a hamis tanoknak már eleve útját vágjuk. Tehát a természet ismertetése közben nem elegendő megfigyeltetni és leírni, általánosítani és osztályozni. A természeti jelenségek okait kutatva keresni kell a természet s az erkölcsi világrend közt fennálló szoros, benső összefüggést, a tanítás közben minden alkalmat meg kell ragadni, hogy a „scientificum és morale" közt az egyensúly, a harmónia meglegyen s Isten az ő műveiben felismertessék. Különben a tapasztalati ismeretek és a természettudományok teremtette haladás mellett az élvezetvágy és kényelemszeretet növekszik bennünk, szolgájává leszünk az anyagnak. Pedig szépet, nagyot csak azok a népek alkotnak, melyeknek ideáljaik is vannak. Lássunk most már a természetrajz anyagából néhány esetet, ahol tanítás közben jóalkalom kinálkozfk egyrészt rámutatni a közkézen forgó hamis tanokra, másrészt az isteni megismerés alapján fejleszteni, erősíteni a valláserkölcsi meggyőződést. Gondolatainkat csoportosítsuk az igaz, szép és jó eszméi körül, mert ezek harmonikus kialakulása az egységes világnézetben teszi s eredményezi a jellemet.