Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1907

30 viselék. „Örvendezve távozának, meri méltóknak találtattak Jézus nevéért gyalázatot szenvedni." Oly isteni erő ez jellemünkben, amit mindenki megszerezhet. Lelki képességünk egyik legerősebb, leghatalmasabb jelensége, mi nélkül érzékeinknek tehetetlen rabjaivá alacsonyodunk le. Azt akarni mindig, mit Isten akar, örvendve fogadni, mi áldó kezéből jő, mert az föltétlenül csak jó lehet, rossz soha. így tudtunk mi örülni mindennek, amivel csak Isten megáldott, vagy meglátogatott bennünket. Mi folytonosan csak örömet igyekeztünk egymásnak szerezni. S ez tiszta, önzetlen öröm volt mindig, mert mindent Isten jóságára vezettünk vissza. Mennyivel gyönyörűbb igy a természet bája, mennyivel kedvesebb a madárdal, édesebb a virágillat. Az ég azúrja, a csillag fénye mennyivel elragadóbb, minden művészet élvezete mennyivel tisztább, ha mindezt Istenre vonatkoztatjuk, mindenütt látván, érezvén az Ő fenségét, jóságát, szeretetét. Étel-ital is jobban esik, ha Istenre gondolva élvezzük, s mindennel olyan boldogan meg vagyunk elégedve. Mily könnyű igy nem zúgolódni, ha valami nincs Ínyünkre ! „Mily béke, nyugalom, örökké virágos mező, mennyei fény gyönyörködtet mindenfelé!" Egy szóval amennyire ember boldog lehet-e földön, annyira boldogok az én fiaim velem együtt, mert jellemük, ugy van kifejlesztve, amint a Teremtő parancsolja. Hangsúlyozom ezt a szót, mert az Isten iránt való szeretet megvalósítása, gyakorlati alkalmazása, jellemünknek ezen isteni erővel való kifejlesztése, megszilárdítása nem tanács, hanem a legelső és legfőbb parancs." * íme! édés öreg barátom, amit halálos ágyadnál Ígértem, most valóra vált. A te kívánságod volt, hogy utolsó perceidben én is ott legyek. Sok haldoklót láttam már, de ilyen derülten meghalni, arról fogalmam sem volt. Nem mi vigasztaltunk, te vigasztaltál minket szóval is, de még jobban tiszta boldogságtól sugárzó arcoddal. Soha sem felejtem el utolsó szavaidat, mikor velem kezet fogtál: -— „Majd írd meg egyszer, édesem, ami engem s családomat olyan boldoggá tett életemben s most a halálomban. Én Istenem ! amilyen örömest éltem éretted, oly örvendezve halok meg éretted." Azóta nem szűnöm meg a te szerető rendszeredet beleültetni tanítványaim lelkébe. És csodálatosan örvendetes változáson mennek keresztül ennek hatása alatt. Akikben ez megfogamzott s meggyökeredzett, igazi jellemekké fejlődtek. Egészen kárba, azt hiszem, egyiknél sem veszett, de határozott eredmény többnyire csak azoknál mutatkozott, akik otthon is látták az első parancs áldásthozó megvalósítását.