Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1907

22 Hát térdemre ültettem a gyereket, az atyai szeretet teljes melegével néztem szemébe, s Istennek ajánlva szavaimat, az Ő éltetadó áldását kérve így szóltam : „Hallgasd meg atyád szavait, édes fiam, mert a legfontosabbra tanítlak. Attól függ egész életed boldogsága, megteszed-e, amit most mondok. — Mit gondolsz, én kis szívem, miért tudsz te oly nehezen felkelni reggelenként, s miért nem akarsz szót fogadni este, mikor feküdni kell a rendes időben ? miért megy oly nehézkesen a tanulás ? miért vagy oly türelmetlen, mikor fáj valamid ? miért eszel olyan finnyásán? Ugy-e nem tudod? hát majd én megmondom. Mert nem te3zed Isten iránt való szeretetből. Próbáld meg csak fiam, ma este, mikor majd le kell feküdnöd, mondd magadban : Édes Istenem ! te éretted örömest megyek aludni. — Meglásd, milyen könnyű lesz! És reggel az első szavad az legyen: Jézusom! éretted örömest kelek fel. — Hogyan ki tudsz majd ugrani az ágyból 1 Megteszed, kis drágám" ? — „Meg bizon, édes apám! milyen jó lesz, ha könnyen fel tudok kelni, örömest feküdni. De hát mikor hideg vízben kell mosakodnom, akkor is mondjam"? — „Akkor is, aranyom. Meg mikor a leckébe fogsz, vagy leülsz enni, elindulsz sétálni, mindig ezt mondd. Érted" ? — „Értem, kedves apám! és akkor mindenhez lesz kedvem? a tanuláshoz is" ? — „Lesz. Azt én mondom neked fiam, mert én is így teszek. És azért van olyan kedvem mindenhez. — Hát még, mikor beteg vagy, akkor kell ám sokszor elmondani magadban: „Jézusom! érted szenvedek." És akkor akármilyen keserű orvosságot is be tudsz venni. 0 ad erőt. Viszont, ha valami rosszat akarsz elkövetni, például hazugságot, torkosságot, illetlenséget, vagy más ilyest, akkor ezt mondd : „Jézusom ! éretted tartózkodom ettől." És egyszerre elfordulsz a rossztól." Ettől a pillanattól kezdve csodálatos erőt éreztek gyermekeim minden jó teljesítésére s minden rossz kerülésére mindig, valahányszor ezt a két szót szívből elmondták : Istenem ! éretted. Ezért tudnak az én fiaim mindent bizonyos felsőbbséggel végezni. Azzal a felsőbb erővel, ami megaranyozza minden mozdulatukat, kedvessé, vonzóvá teszi őket mindenki előtt. Ezért tudtak oly vidáman, jó kedvvel tanulni, mindig oly helyesen gondolkozni, és szórakozásaikban is oly jókedvűen vigadni anélkül, hogy testi-lelki kárt szenvedtek volna. Hisz mindezt Istenért végezték! Lehetséges-e így, hogy jellemükön folt essék? míg így élnek, addig lehetetlen. A hiú mulatásvágyat meglehetősen csökkentettem bennük, felolvasva egyes őszinte nyilatkozatot, mik az élvezethajhászó árnyékembereket igaz világításba helyezik. Például Jókaiban: „Ki mond itt igazat egymásnak a szemébe? s kit szeretnek itt, ha nem