Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1907

19 felé! Mily messze maradnak el a világ zaja, láza, őrjöngése! A szemeink elé táruló kertben minden a szellem hatalmáról, örökkévalóságáról, halhatatlanságáról beszél!" i) „Azonban", — fűzte tovább barátom, — „a léleknek csakis akkor van isteni hatalma, ha isteni eredetével folytonos összeköttetésben áll. Forrás fakad a szikla titokzatos belsejéből, tiszta, átlátszó, üdítő. Folyásában semmi sem képes feltartani. A földtalaj mindenféle szennyes, piszkos felületén kell keresztülfolynia, mégis csillogó, gyöngyöző kristály annak minden áldott cseppje. De ha a forrás nyílását bedugjuk, pár nap alatt a patak vizét beszennyezi a föld salakja, undort keltő férgek tanyája lesz, és egészségtelenné válik az egész környezet. Lélek száll az anyagba magából Istenből, tiszta lélek, édes, gyönyörű és erős, mely akadályt nem ismer. A földi élet mindenféle salakja közt kell élnie, mégis tiszta jellem marad mindaddig, míg isteni forrásából meríti hatalmát. E hatalom erejét nem képes a legromlottabb környezet sem megrontani, hanem ellenkezőleg az ily hatalmas lélek tisztítja meg saját egész környezetét. De ha elszakad eredetétől, rövid idő múlva erejét veszti, a romlandó anyag legyőzi, jelleme elsatnyul, a visszataszító hibák csirái életre kelnek, s így átka lesz hozzátartozóinak. Azért kell az embert kis korától fogva úgy nevelni, hogy Istennel szakadatlan összeköttetésben álljon. Nem szabad azt gondolni, mintha én fiaimmal folytonosan csak imádkoztattam volna. Igaz, hogy erre, mint a léleknek Istennel való legszorosabb kapcsolatára, szintén megtanítottam gyermekeimet, s elvégeztem velük együtt minden vallási kötelességeimet. Ez föltétlenül szükséges. Jellemes ember nemcsak emberi, hanem isteni kötelességeinek is eleget tesz. De éppen az a legfőbb oka az erős jellem hiányának, hogy a legtöbb szülő csupán akkor kapcsolja össze gyermekének lelkét Istennel, mikor imádkoztat vele, misét hallgat, gyónikáldozik. Pedig a kapcsolatnak állandónak kell lenni a lélek és forrása közt, ha szilárd jellemet akarunk kifejleszteni. Neveljük gyermekünket arra, hogy lelke Teremtőjével olyan állandó összeköttetésben álljon, mint belső szervezetünk az éltető levegővel a folytonos lélekzetvétel által. Valamint lélekzetet nemcsak akkor veszünk, mikor a fenyvesek éltető levegőjével üdítjük fel vérünket, hanem szobánkban is munkaközben, szórakozásunkban, betegségünkben folyton kell lélekzenünk: úgy szellemi részünknek nem csupán akkor kell Istenhez emelkedni, mikor éltető, erőt adó imádságát vagy egyéb vallási kötelességét végzi, hanem minden dologban, felüdülésben, szenvedésben egyaránt. Az az idő, az a gongolat, szó vagy tett, ami nincs Istennel végezve, nemcsak kárbaveszett, hanem káros hatású is jellemünk kialakulására. Mindez egyegy veszélyes alkalom arra, hogy folt essék jellemünkön. Gondolatunk, szavunk, tettünk, érzelmeink irányítása Isten iránt való szere') Álarcon „Botrány" 2*