Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1907

13 Derűs, napfényes, gondtalan ifjúság nem jutott neki osztályrészül, mert a később családjára nehezült anyagi gondok árnyékot vontak ifjúsága fölé és sorvasztó hatással voltak a gyermekifjú kedélyére. Édesanyját nagyon szerette, de szeretete nem tudott azzal a kedves együgyűséggel megnyilatkozni, mint azoké a szerencsés gyermekeké, kik több napfényt kapva gyermekkoruk boldog gondatlanságában jóformán nem is képesek az élet bajainak felismerésére, melyeknek létezése eszökbe sem jut. Míg az ilyenek boldogító könnyelműséggel élnek a jelennek, addig a mi Károlyunk a holnapra gondolt, annak eshetőségeivel foglalkozott; terveket szőtt, amelyeknek a megvalósulásától várta a lehetőséget arra, amire háladatos, fiatal lelke egész hevével vágyott, hogy megszorult szülein egykor segíthessen. A komoly, szorgalmas tanulót tanárai szerették s midőn 1858/9. isk. év végén a ciszt. tanítórendbe való fölvételért folyamodik, szívesen látják. Szept. 17-én veszi fel a rend öltönyét Zircen ; az 1860—62. iskolai években elvégzi a VII. és VIII. osztályt s érettségi vizsgálatot tesz Egerben. Szeretve tisztelt kedves szüleinek az újonc év alatt irt levelei bepillantást engednek a korán érett ifjú szép lelkébe. A jó szülők iránt érzett hálás tisztelet és szeretet ömlik el a leveleken; elöljárói iránt táplált tisztelete, megfigyelő tehetsége s választékos, szónokias irályra való törekvése a leendő jó tanárt sejtetik meg benne. — 1863. január elején mélységes gyász borul gyengéden szerető fiúi szívére, elvesztvén jóságos édes anyját, alig bir fájdalmával, melyre csakis az erős vallásos hit nyújt neki vigasztalást, hogy a jó édes anyával a siron túli életben egyesülni fog. Theologiai tanulmányait elvégezvén, intézetünkben kezdi meg tanárkodását az 1865/6. isk. évben, ahol boldogan és megelégedetten tanít, mert tanítványai rajongó szeretettel veszik körül; a gyengébbek is szorgalmasok, hogy meg ne szomorítsák, „ezért tanári életét boldognak, fáradozását jutalmazottnak mondja". A következő (1867—71), öt éven át Egerben működik, mint buzgó és lelkes tanár, majd 1872—74-ben a veszprémmegyei németajkú Porván lelkész, hivei közül az ezidőtt országos jellegű kolera sűrűn szedte áldozatait, akiket mint igazi jó pásztor, félelmet nem ismerve részesített a vallás vigaszában s kisért napnap után a temetőbe. 1875-ben. ismét Székesfehérvárra került és 35 évi tanárkodás, 3 évi lelkészkedés, összesen 38 becsületes munkában eltöltött év után, érdemei méltányló elismerése mellett nyugalomba helyezi jóságos rendfőnöke. E nyugalmat azonban, melyre oly bőségesen rászolgált, csak alig 5 évig élvezhette, mert az 1907. év tavaszán kapott influenza után szeptember 2-án a könyörtelen halál elragadta. A tanári katedra mellett folyt le érdemes, munkás élete. A tanári pálya amily magasztos magában véve, oly nehéz, fáradságos, sok türelmet, lemondást igénylő. Lelki világosságot terjeszteni, oszlatni a tudatlanságot. Az igaznak, a jónak és szépnek magvát hintegetni, meggyökeresíteni és gyümölcsözővé tenni a gyermek-ifjú lelkében. Legyőzni és elhárítani az útban álló ezernyi akadályt.