Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1907

6 Tüzet csak tüz gyújthat, a jég fagyaszt. A tanítványok szivében soha el nem hamvadó szeretet tüzét csakis az életök zsenge szakát irányító tanár szivének nagy szeretete tudta lángra lobbantani. A pajtáskodás színezetétől távolálló atyai szeretet teszi lehetővé, hogy az ifjú jellemét mint viaszt, tetszésünk szerint idomíthassuk, s abba a jónak, szépnek és igaznak örök érvényű, soha el nem mosódó képét bevéshessük. A milyen a mester, olyan a tanítvány. Ha Ő Méltósága ma — annyi idő leforgása után — végig tekint volt tanítványainak hosszú során, bizonyára nagy lelki elégedettséggel tesz tanúbizonyságot a most hangoztatott elveknek igaz voltáról: hiszen egész nevelő és oktató működése ezeknek megvalósítására irányult. Egy sokat jelentő tekintet, egy a maga helyén és idejében alkalmazott szó elég volt arra, hogy ifjú hallgatóinak akaratát állandóan a jó uton, a törvény és fegyelem korlátai között tartsa. Éles szeme belátott a tanuló lelkébe; érezték, tudták ezt mindnyájan. De lelkének szelidségét is érezték mindazok, akiknek bünhődniök kellett. Minden szenvedélytől menten beláttatta velők, hogy hibájokért eleget kell tenniök; de a szenvedőt megvigasztalta, s talált reá módot és alkalmat, hogy a kiszabott büntetést enyhítse vagy rövidítse. A „jellem, a becsület, a tisztesség, az adott szó szentsége annyira meggyökerezett fogalmak lettek tanítványai szivében, hogy becstelenséget nem követtünk el soha", mondta egyik volt tanítványa. A tanítványaihoz leereszkedő, ügyes-bajos dolgaik iránt atyailag érdeklődő s őket meglepetésszerűen még szállásaikon is fölkereső fiatal tanár csakhamar kedvence lett az ifjúságnak. A tanulók szinte egymást ellenőrizték, hogy szeretett mesteröknek — az öregnek (mert igy hivták maguk között) — szomorúságot ne okozzanak. A tanári tekintély azonban mindeme vázolt kiváló nevelői tulajdonok mellett sem nyugszik szilárd alapon, ha nem támogatja a tudomány szeretete és a szakszerű tudás biztossága. Vajda Ödön mindezen tulajdonok szerencsés birtokosa volt. Szaktárgyainak alapos ismerete mellett, kitűnő előadó is. A legnagyobb hatást történeti előadásaival ért el. Hallgatói egész lélekkel csüngtek ajkán az iskola falán belül és kivül egyaránt. Szájhagyományként maradt fenn ugyanis, hogy nyári meleg délutánokon az Iskola és Sas-utca sarkán összeverődött csoportok szinte áhítatos csendben és