Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1906

18 A fametszet, Xy/ographie kivált a 14. század óta terjedt el. Simára gyalult fadarab felületét krétaoldattal megfehérítették és erre rajzolták a kimetszendő képet. A művész éles késsel a rajzvonalak menetét kivágta, ugy, hogy ezek ki­emelkedtek s fehéren maradtak, a többi részt pedig kimélyítette. A most már élesen kidomborodó vésetet bekenték festékkel s ezt papírlapra nyomták. Ha a fametszetről ólom öntvényt készítenek, ezt clichés-nek szokták nevezni s ennek a könyvnyomtatás illustratióinál nagy szerepe van. A fametsző technika legszebb virágzását Hans Burgkmair, Hans Scháuffelein és Jan Livens metszeteiben érte el. A rézmetszet (Cha/cographia) abban különbözik a fametszettől, hogy ennél a benyomásra szolgáló rajz vonalai nem emelkednek ki, hanem ellenkezőleg a rézlapba mélyednek. A bemélyített vonalakba dörzsölik bele a nyomdafestéket s ha már jól letörülték a lapot, csak akkor illesztik rá a finom nedvesen tartott nyomdapapirt. Az első lenyomatok rendszerint durvák, csak azután akad néhány kiválóan sikerült nyomtatvány. A rézmetszet technikája sokféle és igen fárasztó s tekintetbe véve, hogy itt-ott bizonyos hiányokat mutathat fel az eredetivel szemben s drága is, — mai nap már a sokszorosításnál a fotografia sokkal népszerűbb. A sokféle technika közül csak a gravure en burin, és az en taille douce technikai eljárást vizsgáljuk. Tükörfényesre csiszolt rézlapra acéltűvel bekarcolja a művész a rajzot és beétetéssel állandóvá teszi. Szabad kézzel kell az acéltűt vezetni és a fő és árnyé­koló keresztvonalakat bevésni. Aztán a véset menetén támadt kitüremléseket távo­lítják el. Tökéletes, biztos kéz és gyakorlat kell ide; mert a hibás vona­lat sehogy, vagy csak igen nagy vesződséggel lehet kijavítani. A kitűnő réz­metszők közül, kik többnyire híres festők is voltak, csak Martin Schongauer, Andr. Mantegna és Antonio Pollajulo neveit említem. A francia Claude Mellan valóságos virtuóz metsző volt. Veronika kendőjét metszette rézbe, amelyen Krisztus orra­hegyétől kiinduló egy spirális vonalból alkotta meg az egész Krisztus főt. Az acél­metszetnél siderographie ugyanazon technikákat követték, csak a kemény acél­lapot a munka alatt meglágyították s ennek befejeztével újra megkeményítették. Végig tekintve a tárgyalt művészi és műipari technikák sorozatán, belát­hatjuk, mennyire szükséges ezek ismerete valamely műalkotás teljes megértéséhez és mérlegeléséhez. Ha valaki bővebb ismertetésre szorul, utalok Schultz Alwinnak többször idézett művére, melyet a technikák ismertetésénél általában magam is követtem. Kapossy Endre dr.

Next

/
Thumbnails
Contents