Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

f ALAGHY DEZSŐ 1837—1904. elen iskolai évünk első hónapja szomorúságot, nagy veszteséget hozott intézetünkre. A tanári kar érdemekben megőszült tagjának rövid 3 napi szenvedés után bekövetkezett halála gyászba borította a ciszterciták rendházát és főgimnáziumát, velők a várost és a tanügy barátait. A szerény, munkában nehéz és fárasztó, de örökké szép tanári pályán 40 évet töltött el szakadatlan munkásságban. Mint középiskolai tanár tanítványainak igazi atyja volt; mert nemcsak tanított, nemcsak nevelt, hanem sok szegény ifjúnak a megélhetésre is utat-módot nyújtott. Az általa kezdeményezett és megalapított segélyző-egyesület fényes bizonysága ennek; de elmondhatja ezt sok száz ifjú, kik az ő nemes szívének melegét és pártfogását kézzelfoghatólag érezték és tapasztalták. Alaghy azonban nem maradhatott meg abban a szűk körben, melyet a középiskola tanári széke nyújtott; hanem Székesfehérvár sz. kir. város polgárai felismerve minden nemes ügy iránt érdeklődő tehetségét, a város iskolaszéki tagjává, majd elnökévé választották és e díszes hivatalban 23 éven át szerzett magának elévülhetetlen bokros érdemeket. Minden eszme, minden ideál megközelítése nagy akaraterőt, önzetlen szándékot, fáradhatatlan munkásságot, akadályt nem ismerő kitartást feltételez. S e ritka tulajdonságoknak birtokában sikerült a megboldogultnak az ideált, az eszmét megközelíteni. Nagy akaraterejével sikerült a város iskolaügyének javítását célzó terveit gyakran az intéző körök ellenére is megvalósítani, mert önzetlenségét látták s nemes szándékait tapasztalták. — Fáradhatatlan munkásságának nagyságát mutatja azon körülmény, hogy alig akadt hivatásos egyén, aki a halálával megürült iskolaszéki elnökséget