Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

27 mély ragaszkodását a színészethez s lelkesedve kiált fel J>BÚCSU a színészettől című költeménye végén: De sorsom egykor még ezt mondja, Ha majd rám megbékülve néz: »Eredj, a honnan száműzélek; Légy a mi voltál, légy színész!« Hát addig is, mig újra, elzárt Menyországomba léphetek: Isten veled, regényes élet! Kalandok, Isten veletek! És költő lett. Már a színészi pálya küzdelmei között jelentkező isteni szikra, teljes fénynyel égő lángra gyúlt lelkében s az alkotó tehetség rendkívüli nagysága a művészi szépben keresett és talált megnyilatkozást lantjának húrjain. Életében és halálában annyi költészet nyilatkozik, mint műveiben. Most kóbor deák, majd katona, majd vándorszínész, végre ünnepelt költő. A nyomor és dicsőség ellentétei, a szerelmi boldogság, melyre a közelgő halál vet árnyat, az idilli csend és tábori zaj, a lágy szerelmi dalok és a harcok trombitája olvad össze életében és költészetében. Segesvárnál a lant húrja elszakadt, a kard, melyet a hős forgatott, kettétörött. Petőfi, a lánggal égő üstökös, a mint jött oly hirtelen eltűnt. Halandó része összevegyült az általa rajongásig szeretett magyar föld rögével, vérének hulló cseppjei a magyar szabadság letiport, de újra kifakadt virágját öntözték, szellemét pedig a magyar Géniusz vette szárnyaira, hogy az egész országban széthordva kunyhóban és palotában otthon legyen. És ez a szellem késő századokat fog bevilágítani, fényén és ragyogásán messze idők unokái lelkesülnek, hiszen Petőfi költészete szólani fog e nemzethez és e nemzet megérti szavát. Meggyújtottam igen tisztelt Közönség! lelkesedésem egész melegével azt a tüzet, mely áldozati oltáron ég Petőfi szelleme előtt. E derék város egész közönségének nevében köszöntöm ünnepünkön azt a kis hajlékot, mely a szegény vándorszínész nyomorának, küzdelmeinek volt színhelye; de amelyet a költői szikra első fellobbanásai világítottak meg és tesznek ma kegyeletteljes zarándokiásunk színhelyévé. A magyar nemzet koszorús regényírójának szavaival üdvözöllek nagy Petőfi szerény lakóháza: »Aldás legyen rajtad emlékezetes hajlék Légy megtelve a dicső szellemével örökké.« Zalai Mihály, igazgató.