Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

26 met köszönöm s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam vagy használni fogok, e férfi: Vörösmarty. Vörösmarty csakugyan kiadatta a nemzeti körrel e kötet verset s az ő ajánlatára Vachott maga mellé vette segédszerkesztőnek, ekként mind maga tisztességesen megélhetett, mind szülein is segíthetett. Most már megjelenhetett a kiengesztelt atya előtt; sietett is a húsvéti ünnepek alkalmával haza, hogy forrón szeretett édes anyját ölelhesse. Ekkor írta »Füstbe ment terv« c. gyönyörű költeményét: Egész úton hazafelé Azon gondolkodám, Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám. Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél szebb gondolat, Míg állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék Repült felém anyám . . . S én csüngtem ajkán . . . szótlanul . . . Mint a gyümölcs a fán. A szüleivel való e kibékülésről írja Sass: Láttam, megfigyeltem költői dicsőségének magaslatán, boldogsága kellő közepén, Júliája mellett, hazafiúi lelkesedéstől elragadtatva; de tisztább öröme a mostaninál nem volt soha! Még egyszer tesz kísérletet a színpadon; Egressy Gábor jutalomjátékában »A szökött katoná«-ban 1844 október 12-én lép fel a nótárius szerepében. Az ifjúság rokonszenvesen fogadta, megtapsolta; de elfogultan s halk hangon mondta el szerepét s végül e helyett: Julcsa kisasszony a menyasszony, azt találta mondani, hogy »Julcsa kisasszony a vőlegény«, a kijavítás is ép oly rosszul sikerült; mert akkor meg Gergely úrfit mondotta zavarában menyasszonynak. Erre jóindulatú taps és nevetés hangzott, mely a már általán ünnepelt költőnek s nem a színésznek szólt. Ez volt utolsó föllépte. A színészpálya küzdelemteljes, sikerekben nem gazdag, de nélkülözést és nyomort annál bővebben termő évei véget értek. Petőfi letért az útról, ahova vágyai és lelkesedése vonzották, de távozása percében is hangoztatja