Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

21 azonban a színészi pályára vonzzák; de atyja erről hallani sem akar. Fiúi szeretete is sarkalja, hogy oly anyagi helyzetbe jusson, miszerint tönkrement szülein segíthessen; másrészt művészi vágya hajtja. Színész és költő kivánt Lenni Moliere pályája lebegett szemei előtt — s ha másoknak sikerült ez uton célhoz érni, miért ne sikerülne épen neki? Vagy ki lépett e pályára lángolóbb szeretettel, nemesebb elhatározással? De minnél erősebb volt benne a vágy és akarat, minél inkább volt meggyőződve, hogy a színészet a művészetek között a legelső: annál nagyobb volt lelkében a harc, annál többet szenvedett. A mindennapi élet prózaisága meggyőzhette, hogy a színészet a dicsőség utja lehet talán, de nem a kenyérkereseté. O meg kenyérkereső pályára lépni, pap, ügyvéd, mérnök lenni nem akart; nagy nyomora mellett is élt lelkében az erős hit magasabb, fensőbb hivatásában. E kettő előtt állott habozó lélekkel: szüleinek engedjen-e vagy vágyait kövesse? Szüleinek engedve színész nem lehet, talán író sem; vágyait követve talán szülőinek szívét repeszti meg vagy gyógyíthatatlan bánatot okoz nekik. Más választása nem volt. E belső harc sokáig tartott. Hol egyik, hol másik érzelem kerekedik felül. Most egész elhatározással lemond a színészetről s tanuló lesz, majd erőszakosan szakít a viszonyok hatalmával s újra színésznek szegődik. Le-lemondása a színészetről ép oly benső szenvedésekkel járt, mint a mekkora nyomort állott ki e pályán, mig keserves csalódások s nem külső szenvedések, hanem annak belátása, hogy tehetsége e pályára hiányzik, végleg ki nem gyógyították. Csak ennek tudata tehette őt elég erőssé a lemondásra, a melyben aztán ép oly szilárd volt, mint elhatározásában, hogy színésszé legyen. Petőfi hányatásainak kulcsa ennélfogva nem könnyelműsége. Az, ami benne annak látszik, inkább jellemének ereje s akaratának kitartása. Sem könnyelmű sem kalandhajhászó nem volt. Gyengébb jellemű ember alkalmazkodott volna a körülményekhez — mondja Orlay — ; de ő dacolt velők s merészen haladt célja felé. Petőfi színész pályáját tulajdonkép városunkban Székesfehérvárott kezdi. Szabó József társulatánál 1842. nov. 11-én lépett fel,a»Párisi naplopó«ban, Józsi inas szerepében, aki Bizot-t kineveti. Ekkor irta e kis költeményét »Első szerepem« cimmel: Színésszé lettem. Megkapám Az első szerepet. S a színpadon először is Nevetnem kelletett.