Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

57 vagy a Rákóczi tárogatója; vagy talán a pogány magyar ifjak módjára szivesebben vágtatnátok fújó paripákon mezítelen kebellel, szabad karokkal az ellenség ellen. — Csillapítsátok magyar véretek pezsgő lüktetését s értsétek meg: ma a tudomány, művészet, erős jellem, és tiszta erkölcs — s nem a nyers erő döntik el a népek versenyét. A kis Kehida s az iskola nem kisebb középpontja a magyar hazaszeretetnek, mint Alpár, Trencsén vagy Kápolna! A magyar nyelv szépsége s bája a nemesített magyar kebelben s a kiművelt értelemben semmivel sem értéktelenebb a trombita érchangjánál, a dob pergésénél. A hazaszeretetnek sok oltára van: az önmagát a tudományok s művészetek magasabb szemlélésében felemésztő lélek áldozata nem kisebb, mint azé a honfié, ki a csatatéren tátongó sebéből önti ki párolgó vérét a haza szeretetében. Deák békés polgára s egyszerű gyermeke volt drága hazánknak s mégis oly magas szellemi méltóságot szerzett rendkívüli tehetségével, hogy a már többször említett francia író műve befejezéseül Deák nagyságának teljes elismeréseül s feltüntetésére ezt mondja: »Ha keresem, kihez hasonlítsam őt, nem találok senkit, annyira vegyülve van benne az antik nagyság a polgári egyszerűséggel.« Deák Ferenc csakugyan nemzetünk egyik legnagyobb embere volt, s mi büszkék is vagyunk rá, hogy a mienk volt teljes élete s nemes életének minden munkássága. Deák életének minden pillanata, szívének minden dobbanása, értelmének minden gondolata drága hazájának boldogulására irányult. »Egy volt, amit Deák még hazájánál is többre becsült: az igazság; és ha egész életét hazája ügyének szentelte, ez csak azért volt, mert az, az igaz jog ügye volt.«

i Ezért nyerte nagy hatalmát, mely valóban diktátori hatalom volt: a józan ész és erény diktátorsága. Bölcseségében még ellenfelei is megbíznak s oly nagy benne a bizalmuk, hogy nyíltan hirdetik: »ő tisztábban lát, mint mi, őt kell követnünk.«

2 De nemcsak a nemzet szerette Deákot: kitüntető tisztelettel nyilatkozott róla az uralkodó király is. »Ez aztán tetőtől talpig becsületes, erős meggyőződésű ember«, mondotta egy alkalommal. — &És milyen a logikája!« tette még hozzá. Hát még a mi megboldogult jóságos királynénk ?! Valamennyi magyar csak van e kedves hazában: méltán dobog valamennyünk szíve melegebben, ha Erzsébet királynénk emléke újul fel lelkünkben. Nem hiába szerettük is 1 Laveleye Emil: i. m. 73. 1. 2 » » i. m. 68. 1,