Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1902

10_ Mind csak azt kiáltja, hű lelkesedéssel, Hangos zokogás közt: »Éljen Leó pápa!* Az ellenség mind ezt tehetetlen dühhel Szemléli és hányszor ismétlődik ez meg Ott a L.ateránban! Mennyi zarándoklat, mennyi hithű lélek Szeretete oltja a fájdalom lángját A pápa szivében, mit az ellen gyújtott. Azt sem hallgatnám el, hogy király és császár Hányszor kért a pápa szerető szivétől Mélyreható, józan eszétől tanácsot Világi ügyekben ? S a négusz-király is, Ki nem adott semmit az olasz királynak Esdő kérelmére, meghajlott a pápa Egyetlen szavára. De az időm elmúlt. Most te hozzád szólok, hazám ifjúsága! Értitek-e már most, mi az oka annak A sok rágalomnak, mit a pápa ellen Annyi elfogult és dühös ellensége Szór naponként folyton? Az az oka ennek, mert hiába minden. Ki a pápa ellen emeli fel karját, Az Jézusunk ellen folytatja a harcot, S biztos a bukása. Mindenik ellenség Kénytelen volt eddig bevallani önkényt Julián császárral: »Galilaeai győztél!« Hogyha olvassátok a sok gúnyt, rágalmat, Jusson eszetekbe, amiket ma mondtam. Kivált a magyarnak szent kötelessége Híven ragaszkodni az Egyház fejéhez. Mikor bajban voltunk, nemcsak szóval védett, Hanem kész volt mindig tenger áldozatra. Hogy egyet említsek, mikor a török már Nándorfehérvárnál táborozott, akkor Ötödik László meg Ciliéi elszöktek S vadászgattak addig, míg Hunyady János Elhagyatva állott. A pápa temérdek