Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1902

6_ Nézzünk röviden csak Jézus életébe. Végnélkül szerették és szeretik most is Azok a jó lelkek. Az Írástudóknak S farizeusoknak képmutató népe Gyűlöli szivéből engesztelhetetlen Rút, vak gyűlölettel. És a gyűlöletnek soha sem lett vége. Minél jobban látták Jézus istenségét, Annál jobban égett gyűlöletük lángja. Hisz ott álltak ők is Lázár sirja mellett, És összesúgdostak: No, ha föltámasztja E négy napos hullát, akkor Istentől van, Semmi kétség benne.« . . . Jézus ajka megnyílt: »Lázár! jó barátom! parancsolom, jöjj ki!« És Lázár feltámadt. Azt hiszitek ifjak, vége szakadt erre A rút gyűlöletnek? dehogy szakadt vége. Sőt azt határozták, hogy Jézussal együtt Megölik Lázárt is . . . Hire ment a ténynek. A nép a Megváltót diadalmenetben Vitte a városba. A farizeusok meg Annál nagyobb dühvel támadtak föl erre. »Halál a fejére.« >De hisz jót cselekszik!« mondták egynéhányan. — »Az teljesen mindegy! — halál a fejére.« S ellene lázítják az ingatag népet, Melynek jótevője, melynek tanítója, Holtakat támasztó, beteget gyógyító Orvosa volt mindég. Gyermekeit szintén Ő vonta magához s áldotta meg szépen. És halálra vitték. Szent kezeit összekötötték kötéllel. Vállaira súlyos keresztet rakának, Megcsúfolták s végre keresztre feszíték. Az Írástudóknak s farizeusoknak Kárörvendő serge nagy hangon kiáltja: — »Hála Jehovának! vége van hát egyszer. Nem kell félni tőle.»