Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1902

19 A rend jóságos atyjától azt a kegyet kérte, hogy fölmehessen a Császárfürdőbe. Ugy történt. A Császárfürdőből aztán Egerbe vonta szíve. Itt régi baja váratlanul kiujult s másfélnapi kínos szenvedés után meghalt. Elment tehát meghalni oda, hol gyermeksége első éveit élte, hol magába szívta azokat a szép és magasztos eszméket, melyekből nemcsak maga táplálkozott, hanem a melyek közel két évtizeden át az ifjúság nevelésében is mindenkor irányadói valának. A tanári testület háromtagú küldöttséggel vett részt temetésén. Megható volt az ifjúságnak gyöngéd részvéte. Debreczenyi Miklós, Eisenbarth Ferenc és Venczel József kedves tanítványai, végzett nyolcadik osztályú, érettségis tanulók, a halál hirére Egerbe utaztak s koszorút tettek elhunyt kedves tanáruk ravatalára. S mi, kik nem lehettünk ravatalodnál, hogy könnyekbe öntsük bánatunkat, a legbensőbb tisztelettel nyujtjuk ma neked a megemlékezés és elismerés hervadhatatlan koszorúját; s te, ki velünk mindenkor egyetértésben éltél, mindenkor tudatával is bírtál ez elismerésnek. S most, midőn örökre elköltöztél körünkből, könnyebb lesz sírod felett a nehéz göröngy, ha látod, hogy ez elismerést fájó szivünk egész bensőségével hozzuk neked áldozatul. Nyugodjál békében kedves kartársunk! Emlékedet híven őrzi s nevedet tiszteletben fogja mindenkor tartani ez intézet ifjúsága. 2*