Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1902

16_ százados bükk erdőséggel koszorúzott, forrásokban gazdag, regényes Szarvaskő-völgyét képezi. A helység lakói, habár a község neve német eredetre vall, tősgyökeres magyarok. Hiszen IV. Béla királynak 1261-ben kelt adomány-levele szerint ezt a községet már Szt.-István adományozta az egri püspökségnek; 1333-ban virágzó egyház volt, Istvánffy történész mezővárosnak írja. De minthogy Egernek tőszomszédságában feküdt, a török hódoltság korában, annak sorsában osztozott; elpusztíttatván, többé régi virágzására vissza nem juthatott. Ma lakosainak száma másfélezerre megy.* A szorgalmas földmives népnek a termékeny völgység s az erdőkben gazdag hegység szolgáltatja a kenyérkereset munkáját. Ily szegény földműves családnak szülötte volt a férfiú, kinek ma emlékezetét üljük. A családi tűzhely magában rejtette s később kifejlesztette a gyermek lelkében azokat a tulajdonságokat, melyekkel mint férfiú hivatása körében magának elismerést szerzett. Ily tulajdonságai voltak: az igénytelenség és majdnem a félénkséggel határos szerénység; a lélek belsejében székelő mély vallásosság, mely szülői szeretettel párosulva megható gyöngédségben nyilvánult. Egyik barátja és gyermekkori pajtása** meghatónak mondja e ragaszkodást, melynek a jóbarát nemcsak tanúja, hanem részese is volt. Eger hatvani temetőjének kápolnájában búcsú volt. A jóbarátok ide szintén kimentek. Egész váratlanul itt találták a boldogultnak édes anyját s a találkozás nem egyszerű viszontlátás, hanem a csókokban és könnyekben áradó kölcsönös öröm megható jelenete volt. S később, midőn szülei elhaltak, gyakran látták őt a drága sírokon könnyezni és imádkozni. Jeles tulajdona volt a fáradhatatlan munkásság, mely nem ismert határt s mellyel magát és erejét felemésztve, azt lehet mondani, munkaközben hunyt el. Ilyen volt őszinte egyénisége, jellemtisztasága s a szerény, becsületes és munkás tanítványoknak rajongó szeretete. Tanítványait nem dédelgetéssel, hanem a munkára serkentő atyai gyöngédséggel szerette. S menynyire érezték és becsülték e derék ifjak a nevelői gyöngédség áldásos hatását, tanúsítja az a ragaszkodás, mellyel egész iskolapáiyájukon hozzája fűződtek. Osztályának, az utolsó évben a VIII. osztálynak, legjelesebb és * Montedegói Albert Ferencz: Heves és Külső-Szolnok törv. egy. vármegyéinek leírása. Eger. 1868. ** Saád Henrik.