Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1902

Emlékezés Török Konstantra.* Irta: Philipp István, tanár. Elhagyta kedves, szép virágos kertjét, S útját vevé egy ős liget felé. Elment az ifjú a szülői háztól Egy zárda csendes falai közé. Remegő ajkán, lángoló szivében Fakad egy szent, dicső fogadalom: »Mi szépet s jót szerzek rögös pályámon, Isten nevében másoknak adom.« S lemondva e föld hiú gyönyöréről, Tűrt, fáradott és nőttön — nőtt a kincs. Megtelt szive önzetlen szeretettel, Elméjéről lehullt minden bilincs. S híven letette kincsét, drágaságát — A mint igérte ifjan egykoron — Mély alázattal az Úr zsámolyához És oltárodra, édes szép Honom. Az igaz mély hit arany sugarában Fürdött tudása hulló harmata, S szeretetének tartós melegében A sovány föld is dús termést ada. * Török Konstant szül. 1859. jűl. 4-ikén, meghalt 1902. júl. 28-ikán. 1902. szeptember hó 17-én ülte meg az intézet az elhnnyt jeles tanár emlékezetét.