Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

6 vadon dúló népáradatok, a szigetet letarolták gyakorta; de a pusztítások közül mindannyiszor kiemelkedett, izmosodott. Mert fiait pártvillongások között is régi erkölcs, szpártai férfikar vezérlette, leikökben áldozatos lionszerelem lobogott. S ezt az áldozatos honszerelmet váltig ápolgatták lelkes Íróink, költőink. öröklött vérség, égi áldásul: ezek a mi sorsüldözte íróink, költőink mindig éberek a veszedelmek között. Ez az ő soha nem halaványuló dicsőségök. De soha se volt nagyobb, mint múlt századunk fejétől kezdve szabadságharczunk vérrel megpecsételéseig. Egy sereg, legyőzhetetlen, diadalmas, az új idők szellemében. Íróink, költőink: Orczy, Bessenyei, Berzsenyi, Kölcsey, Kazinczy, Ányos, Dayka, Kármán, Dugonits, Gvadányi, a két Kisfaludy, Katona Petőfi és Arany: közben nagyok és kisebbek, égő lelkesedéssel buzognak a nemzeti ügyben, mert meg kell menteni a magyarságot az emberiségnek, hogy nagy tulajdonságaihoz méltón tölthesse be helyét az emberiségi küzdelmek között. — Szónokaink: Felsőbüki Nagy Pál, az emberi jogoknak első, hatalmas hirdetője az országgyűléseken, a legnagyobb magyar: Széchenyi István, br. Eötvös, Deák E, Kemény Zs., Szalay L., Csengery A., Kossuth L., és a többiek: a magyar szellemiségnek, nép és nemzeti jogoknak nagyra termett alakjai, bibliai vezérlő tüzoszlopai. Azt a szent esküt, melyet az új Magyarország mélységes lionszerelmű ifjú költői, irói fogadtak Kisfaludy K halálos ágyánál, hogy leikök minden erejével, értelmök egész világával hazájok boldogítására, szebb jövendőjének biztosítására törekszenek, csorbítatlanul megtartották és szállították ajakról-ajakra. E derék had közepén, mint mesebeli Janus, kegyeletes tekintettel csüngvén a múlton és prófétai ihletséggel a jövőn, tündöklik glóriás alakjával Vörösmartynk. Fájdalmas honszeretet borongós dalnoka zengi róla: Hir nélkül szunnyadoztak Az elhunyt ősapák, Kik a dicső szabadság Csatáit harczolák. Nem volt, ki siruk ormán Nevelve zöld füzért Látá az ég, s lekiilde Kegyéből tégedet, Hogy felrázd énekeddel Az alvó nemzetet.