Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

80 érdekében s Vörösmartynk prófétai lélekkel egy szebb jövendő boldogságával lelkesít és zeng a honszerelem nagy erényeiről. Br. Eötvös J., Csengery, Szalay, Trefort, Kemény: egymás után döntögetik ki a roskadozó rendi alkotmány támasztékait. S mikor a nemzeti lelkesedésnek Széchenyihez hasonló lángoszlopa, Kossuth L. kiragadja annak a kezéből a zászlót: a nemzet sóvárgó reménységei rohamosan közelednek a megvalósulás felé. A francziaországi viszonyok hatása alatt Kossuth kimondja a nagy szót, hogy emeljük fel politikánkat az események színvonalára. 1848. márcz. 4. a pozsonyi országgyűlés alsó táblája elfogadja javaslatát; jelesen: az ország alkotmányának népképviseleti alapon való kifejtését, a közteher viselését, a szellemi érdekek ápolását, a szabadság alapján, a magyar független felelős minisztériumot. A szabadság lánglelkű éneklője, szivünk-lelkünk hű kifejezője, Petőfi S. lakásán pedig, Jókai és Bulyovszky megszerkesztik a 12 pontból álló proklamácziót. Követelnek: Sajtó-szabadságot; Felelős minisztériumot, Budapesten; Törvény előtt egyenlőséget vallási és polgári ügyekben; Nemzeti sereget; Viszonyos megosztását terheknek és jogoknak; Az úrbériség eltörlését; Magyar- és Erdélyország összekapcsolását stb. És felhangzott Márc. 15-én a »Talpra magyar« . . ! A magyar szellemszabadság sivó harczi dala . . . Beteljesültek mindenek. Tavasz szellő fuvallata elmámorosító magyar szabadságról suttogott magyar föld téréin . . . szabad lett a szó; szabad a gondolat, mely betöltött magasságokat és mélységeket, lehatott a börtönök fenekére és széttörte a nehéz bilincseket; . . . szabad lőn a pályatér, melyen minden magyar lélek előretörhetett, viskó vagy palota ringatta bölcsőjét; szabad a verítékes munka gyümölcse . . . Megtörtént a szent kézfogás a két testvérország között. Ki bírhatott majd velünk, maradván egyek híven ?! . . . íme kedves ifjú! Miért megszentelt emléknapja a magyar léleknek Máczius 15-ike! A nagy gondolat, mely hozzáfüződik, — szellemiséged és jövendőd, függetlensége és boldogsága — olvadjon lelki világodba fentartó erőnek, mint természeti valódnak a levegő. S mikor elgondolod, micsoda édes öröm töltött be azon a nagy napon édes Hazád földjén minden magyar kebelt, emlékezzél a gyásznapokra és arra az áldozatos, verítékes küzdelemre, mely Márczius 15-ikét megteremtette. Csak így tudod majd megbecsülni a szabadság nagy napja áldásait;