Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

33 Talán nem a véletlen szüleménye, hogy Vörösmarty Mihálynak, kinek költői géniusza, epikai és lyrai sikerei után, a drámaíró babérjáért is küzdött, hazafias költészetének diadalmenetét — születésének századik évfordulóján — Thalia csarnokában ünnepelte a hódoló közönség. Ha a Marót Bán szerzője s a Csongor és Tünde költője együtt működött azokkal, kik félszázadon keresztül buzgólkodtak a nemzeti színművészet megteremtésén, ma az Ő dicsőségén lelkesedő nemzet megelégedéssel tekinthet a színészet fejlődésére, mely az O eszméinek és fáradalmainak győzelemrejutását hirdeti. Megnyugvással vonulhatott tehát be az irodalmi ünneplő társaság oda, hol különben csak kothurnusban s tragikus vagy komikus álarczban lehet a közönség elé lépni. A drámairodalom nagy szellemei barátságosan fogadják hajlékukba azokat, kik Vörösmarty érdemeinek kívánnak áldozni. Az irodalmi ünnepet Zichy Jenő gróf, a Vörösmarty-kör nagyérdemű elnöke nyitja meg s dr. Vass Bertalánnak, egy évvel előbb székesfehérvári főgymn. tanárnak, j2lenleg pécsi főgymn. igazgatónak adja át a szót, kit az országos ünnepély rendező bizottsága választott a nagy ünnep szónokául épen úgy, mint felkérte dr. Vargha Gyulát az ünnepi ódának s dr. Várady Antalt a nagy költő Apotheozisának megírására. Nem lehet feladatunk, hogy az ünnepi szónok fejtegetéseinek menetét nyomról nyomra kísérjük, csak azt a részt kívánjuk az ifjúságnak és a nagyérdemű szülőknek lelke elé állítani, a hol a szónok Vörösmarty költészetének nevelő hatásáról szól. Az iskola, az élő szobrok műterme! Mert nagy művészet: életet lehelni a holt kőbe, beszédessé tenni a hideg ajkat, szellemet önteni a kőábrázatra, kifejezésre bírni a megkövült tagokat. De formába önteni a lelkes anyagot, erkölcsöt, eszmét vinni a lázadó testbe, megzabolázni a féktelen egyéniség hatalmát, szóval erkölcsi lénynyé változtatni a természetet: ez a művészetek művészete. És mivel hasonlítsam össze még az iskolát? Talán kerttel, a haza reményének virágos kertjével. Mennyi harmat, fény, meleg ápolja virágait? A kertész gondja, szorgalma segíti növését, míg végre meghozza gyümölcsét. A fiatal lélek tabula rasa, melyre a nevelés, az iskola írja fel a bölcseség tanait, az erkölcs törvényeit. Mily fontos, hogy ez iratok igazak, tiszták és szentek legyenek! Mily szükséges, hogy a fiatal lélek helyes életczélt tűzzön maga elé, hogy ébredő vágyai tüzét gondos kéz s a nemzet gondja ápolja! S volt-e valaha keményebb aczél, mely az ifjúi lélek tüzét kipattantani és éltetőbb levegő, mely azt fentartani, nevelni képes, mint nagy Vörösmartynk költészete? Ne kicsinyeljék, Mélyen tisztelt Hallgatóim, hogy Vörösmarty magas szellemét az iskola falai közé idézem. Helyén van az ott, mint a mult, jelen és jövő nem3