Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

32 oszlopos tagja Beöthy Zsolt, képes leszek-e valami újat mondani a költőkirály Vörösmartynak dicsőítésére! De hát álljon meg a költői dicsőség diadalmenete; szűnjék meg a hazaszeretet dallamának éneke; némuljon el egy pillanatra az útcza profán zaja, zsibongása! Hallgasson a lélek e szótlan kő, e néma ős falak hangos beszé­dére, melyek közt Ányos várta a boldog óra ütését; Virág irta a magyar haza történetét s szőtte sorokba nagy szíve dobbanásait. Ez iskola falai közt tanult Vörösmartynk! Itt merült el lelke néma borongásba a szent királyok hamvain, a régi magyar dicsőség emlékein! Itt kelt föl előtte Fehérvár költeményében Sz. István keblére lecsorduló kö­nyeivel; itt forgott vérben képzeletében boszús tekintettel az erős fegy­verzetű Sz. László; itt feddte törvényes Kálmán a törvénytelen népet, hogy már védeni sem tudja a hazát; itt próbált igéző húrt feszíteni a lantra s velőt rázó dalt csalni ki annak idegeiből; itt pattant ki szívéből a hazaszeretet szikrája s repült dadaluszi szárnyakon a napgolyóhoz, hogy tüzet, sugárt, fényt hozzon le, melyekkel nemzete szívébe írja fel a magyar hazafi bölcső- és vérdalát. Itt tanulta meg e hangot, itt, rejtekében a világnak, mint erdő mélyén a csalogány, a nemzet szívébe ható hangot, melyből szellők fuvolája s vihar orgonája lett a haza dicső küzdelmei idején! A régi falak azóta leomlottak; új palota áll Pallas régi szállása helyén; a régi emberek szétszóródtak, a nagy tanítvány mestereinek csontjai szerte porlanak; s a költőkirály földi része visszaszállt a földbe, mely ápol s eltakar. De dicsősége új fényre derűit; lantja igéző zenéjén, mint Orpheus énekin új alkotmányok épültek; szilaj érzelmek szelídültek s szuny­nyadó szenvedélyek keltek harczra! Új emberek születtek! a régi dicső­ség erkölcseivel ékes fiáktól népesült meg hazánk, melyen beteljesült a legnagyobb magyar jóslata s a költőkirály sejtelmes hite, hogy eljön még a jobb kor. E tábla, ez ódon épület legújabb, de legértékesebb köve ne csak a múlt hirdetője legyen; de legyen e nemzet nagy ünnepének zálog? is s a hazaszeretet, hazafi kötelesség intő táblája örökké: Hazádnak rendületlenül Légy híve óh magyar! A nagy világon e kívül, Nincsen számodra hely. Itt élned halnod kell! A hazafias kegyelet megáldott emlékétől, a székesfehérvári Nemzeti í>.inház termébe vonult az ünnepelő fényes közönség. Itt folyt le az irodalmi ünnepség.

Next

/
Thumbnails
Contents