Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

30 százszor megújuló viránya tanúskodnak, hogy itt járt-kelt, itt tanult, itt játszadozott, a völgyeken és halmokon itt andalgott, mint gyermek és ifjú a Szózat költője. Saját szavaival méltán kérdezhetjük tőle: »Oh ifjú! mi álmod az élet után? S a kérdésre ugyancsak az ő szavaival felelhetünk: Szép álmokat énekel a csalogány. Valóban, hála az Égnek! a haza szebb ideje nem miilt el örökre s nem kell, hogy az árva költő maga tűzze fejére az árva babért. Feltűzte azt homlokára a nemzet hű emlékezete, az 1900. év decz. 1-én Sz.-Fehérvárott tartott országos ünnepen. A Vörösmarty-kör kezdeményezésére, mely a költő nevét és emlékét hálás kegyelettel őrzi, országos mozgalom indult meg, a nagy költő századik évfordulójának megülésére. A kormány, a törvényhozó testület két háza, a tudományos és irodalmi testületek magukévá tették az eszmét, hogy a nagy nemzeti ünnepnek székhelye Sz.-Fehérvár legyen. A M. T. Akadémiának elnöke, b. Eötvös Loránd, a tudós társaságnak 1900. év deczember 3-ikán tartott rendkívüli ülésén a Sz.-Fehérvárott lefolyt országos ünnepségről beszámolva, azt mondja: Vörösmarty századik évfordulójának ünnepe legjobban megillette azt a megyét, azt a várost, a melynek területén Vörösmarty első szobra áll s a melynek lelkes fiai büszkén hivatkozva arra, hogy a nemzet nagy költője köztök született, magukat az ő emlékének megőrzésére minden másnál hivatottabbaknak érzik. Akadémiánk a >Székesfehérvári Vörösmartykör meghívására elhatározta, hogy nem korlátolt küldöttséggel vesz részt a székesfehérvári ünnepen s ezzel maga is hozzájárul ahhoz, hogy az valóban országos ünnep legyen. — Onnan jövünk azzal a tudattal, hogy a rendezők lelkes fáradozása nemzetünk kegyeletét Vörösmarty emléke iránt hozzá méltóan nyilatkoztatta meg és hogy mi is a legmegfelelőbb formában fejeztük ki a magunkét, a mikor azon ezrek között, kik Fehérvárott egy nemzetet képviseltek, mi is az ünneplők sorába álltunk.« Az ünnepségek sorozatát intézetünk nyitotta meg november 25-ikén önképzőköri ünnepélyt rendezve Vörösmarty Mihály emlékezetének. Ugyanaznap délután a »Vörösmarty-kör* leplezte le a nagy költő művészi kivitelű arczképét, melyet Vastagh György festett s melyhez intézetünknek bekebelezett joga van. Föl kell említenem, hogy az intézet vallásos áhítattal sorozza kötelmei közé, hogy nagy tanítványa halálának évfordúlóján évenkint engesztelő áldozatot mutasson be lelke üdveért az egek Urának. Elzarándokolt az ifjúság november 30-ikán a költő szülőházához Nyékre, megtekintette az emléktáblával megjelölt házat, hol a költő bölcsője ringott s azzal a tanulsággal gazdagodva távozott onnan, hogy a lelki nagyság, mely egy nemzetet zár szivébe s milliókra önti áldásait, épen úgy születhetik a szerény hajlékban, mint a Megváltó a jászolyban.