Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

II. VISSZAEMLEKEZES VÖRÖSMARTY MIHÁLY SZÜLETÉSÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA. A nagynak a halál nem árt; Dicsőség a költő nevének, Mely századokra vet sugárt! Üdv, aki szózatos dalával Megbűvölt földet és eget S fölverte ajka ércz-szavával A riadó mélységeket. Dr. Vargha Gyula. \ lehanyatló XIX. századnak, nemzeti újjászületésünk e nagy korszakának utolsó hónapja első hajnalán, fényes ünnepre virradt az ős koronázó város, vele intézetünk s annak tanuló ifjúsága. Koronázás volt újból. Vörösmarty Mihálynak, a költő-királynak megdicsőült halántékára tette a magyar hazafiság a hű megemlékezés kegyeletes koszorúját. Itt volt az egész nemzet. Itt hódolt érdemeinek a nemzeti kormány, a főrendi-és képviselő-ház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-, Petőfi-Társaság s több tudományos, irodalmi és iskolai intézetnek, valamint számos törvényhatóságnak képviselete. A domb ugyan, mely a megfáradt ember hamvaira nehezedik, nem itt van; de itt él közöttünk nevének s az általa zengett ősi dicsőségnek emlékezete. Az ódon házak falai, a ligetek százados vén fái, az öreg föld