Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

13 Bár fene ütközetek megszegjék életemet, csak Vérem után földet hagyhassak gyermekeimnek, Elmegyek és nem rémülök a csatatéri haláltól. (Zf.) Kinek nem rezeg át lelkén az a szent érzelem, mely egyszersmind ellágyít s áhítattal emel föl a Fenséges előtt, mikor az agg Und szíve kitárul utolsó nagy harcza előtt hónáért. Isten ! erősebb a villámnál, a ki alatt ég S föld megrendülnek, — Vidd az öreg karját, És ha ma végső lesz lelkének az óra, te ójad Honnosait s nekik adj diadalt vérülte fejénél. (Zf.) Szivökben nem földi kéj, hogy neked hazát szerezhetnek; Karjaikban csodás erő bámulatos áldozatra készen; Istenbe vetett bizalom leikökben, mosolygó öröm az arczon, ha a hazáért el kell esniök a véres tusákban. E szavai pedig végrendeletkép szólnak hozzánk a hazáért való áldozatban: Már nekem is int a Néma halál s gödröt mutogat vak honja porában. Nyissa ki bár, én nem késein. Szép napjaimat most Élik gyermekeim, hadat űző nemzetem éli. S bár még élje ezen választott honban örökké, Már mikor e tetemet mélyen lemeríti az árnyék S rajta hideg szellő agg kórót lenget az éjben (Zf.) S mily megható a fiatal Ete hős áldozata! Ifjú szive tele édes álmokkal: Hajna viszont szerető lelke körűi szövődnek tündérálmai s ő, a szörnyű Ármánynak, ki áldozatot kiván a magyartól, hogy hadi szerencséje hűn megmaradjon, vérzőn, de elszántan felajánlja magát. Csak lelkesíthet, mikor olvassuk: a halálra sebzett Bojtlia elbágyadt szemeit még egyszer A magas égre veté s így szóla törékeny ajakkal: Oh, csak még ma viselhetném a harczi szerencsét, Mily örömest halnék ! de talán majd halni fogok, hajh! S a csata híre között nem lesz ragyogása a nevemnek. Hadúr pedig meghallgatá panaszát és fiatal életsugárt külde szivébe, mely új életre keltette, hogy újra meghallhasson a szerzendő hazáért. (Zf.) De mind nagyok ők, a honfoglalók, a hazáért való hősi áldozatban. Legnagyobb mégis Árpád. Lelke magas képzelmekkel forog a nagy időkben S annak előbbi s jövendő tüneményeit látja lebegni. S titkos imádságot mond hálabuzogva Hadúrnak, És ragyogó arczán forró könyje lecsordul.