Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

gyengéd, mint feloldhatatlan kötelékkel csatolt Magyarországhoz, ennek jólléte folyvást legélénkebb részvétem tárgya vala. Csak növelték azt a hűséges ragaszkodás és szívélyes hódolat jelei, melyek irányomban oly lelkes kifejezést találtak Fogadják azért őszinte és mélyen érzett köszönetemet ; és adják át azoknak, kik Önöket ide küldték, addig is szívélyes üdvözletemet, mig az ország óhajtásának megfelelőleg, Önök közt megjelenhetek.* Elképzelhetik, kedves ifjak, azt a határtalan lelkesedést, melylyel védő Angyalunk e szavait fogadták, mikor szép zengésű magyarsággal hallatta biztató, szép reménynyel teli igéit. Igenis, kedves Ifjak, az Ige, az Eszme szavai ezek, melyekbe, hála az isteni Gondviselésnek, annyi szenvedés között is nem hijjába bízott szenvedései között is méltóságos nemzetünk. Új nap, boldogabb jövendő napja kezde fényleni reánk annyi szenvedések után! Óh az a köny, mely hosszú 15 évi gyötrődés után először törhetett fel örömben a magyar szívből a szemekre a királyasszonynak 1865. februárjában Pesten való megjelenésekor, nyomasztó bizonytalanságtól való megváltódás édes könye volt. Régen, régen hallhattuk szerető szívnek oly kedves szavait, milyenekkel felséges Asszonyunk ez alkalommal hozzánk szólott: »Szívem benső vágya teljesült, úgy monda, midőn felséges férjemmel Magyarország fővárosában megjelentem; mert őszinte vonzalommal s meleg rokonszenvvel viseltetem a nemes magyar nemzet iránt s körében örömest időzöm. Azért az országos főrendek és képviselők üdvözlése igen kedves előttem s azt azon hő óhajtással viszonzom, hogy a mindenható nagy, az ország határain is túlterjedő horderejű müködésöket legdúsabb áldásaival kisérje.« — Kisérte áldása, mert mellettök állott jóságos Asszonyunk a nemzete védőangyaláúl. A szeretet, mely felemelő szavait sugallta, nem sokára ismét közénk hozta. S a nemzet annál forróbb lelkesedéssel fogadta, mert gyengéden szerető szívét nehéz aggodalmak gyötörték. Felséges ura nagyjelentőségű hadakat viselt Olaszországban : Királynénk a hitvesi lélek remegő kétségei között hányódott felséges ura miatt. De kétségeskedő lelkét örömmel töltötte be a magyar odaadó ragaszkodása. S a birtokért, melyet Lombardiában vesztett, kárpótolva lön egy lovagias nemzet, a magyar nemzet törhetetlen> áldozatra kész szeretetében. Az egymást szerető lelkek, kedves ifjak, mindjobban közeledtek egymáshoz; s a magyar nemzet hálája a szeretet emlékének emelt oltárt akkor, midőn a király és nemzet kibékülése nagy napján, imádva a Gondviselést áldásos intézkedéseiben, a királyné békéltető szelleme előtt meghódolt. A viszonyokon kivül ugyanis 1867. jún. 8-ika az Ö békéltető szellemének volt áldásos gyümölcse. Vele egy nemzet váltódott meg az emberiségnek, mely ezer éven keresztül állott szolgálatában tűrő, nehéz munkának, magasra törésnek a