Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

— 12 — hez simuló attillától sokáig mennyire irtóztak művészeink ; inkább téli be­kecsbe vagy bő köpenybe öltöztették szobraikat. Különben a görögök is sokáig tapogatóztak, míg a merev, geometriai szabályossággai leeső ruházat helyett a helyes és szép ránczú stolét és peplost tudták ábrázolni. Nagy a különbség az aeginai templom oromfalán talált Athena és a Parthenon keleti oromfalán levő ülő női alak ruházata közt. Ha csak egyszer láttuk is a vatikáni múzeum alvó Ariadnéjának vagy Michel Angelo Pietájának ruházatát, a benyomást nem felejtjük el soha. Összegezve már most a szobrok műélvezetéről mondottakat leghe­lyesebbnek tartjuk egy jeles aesthetikus ismertetésének közlését, ki nekünk is mintegy canont, zsinórmértéket nyújthat bármely szobormű élvezésénél. A laterani Sophokles szoborról, mely tán minden középiskolánk gyűjteményében látható, ö a következőket mondja: »A szobor olyannak mutatja nekünk Sophoklest, mint a milyennek a régiek Ítélete és a maga költeményei szerint lennie kellett: szép, előkelő, magában szilárdul megálla­podott embernek, az élet és művészet magaslatán, a lelki erők teljes harmó­niájában, melyen a művészi nagyság és erkölcsi tökéletesség szoros köteléke a testi tökély nemes egyensúlyában visszhangját találja. Kiegyenesedve, szi­lárdan áll ő előttünk, méltóságának teljes érzetében, mely annyira hozzá­tartozik lényéhez, hogy az erőszakoknak és a tettetettnek legcsekélyebb nyoma sincs rajta. Jobb karja köpenyébe göngyölve nyugszik, az egyetlen ruhadarabban, mely a jobb kéz alatt áthúzva a ball vállra simul, mint ezt manapság is láthatjuk az alsóbbrendű olaszoknál. Balkarját csípejére tá­masztja és ezzel az öntudatos erő benyomását teszi. A költő férfias, szép fejét fölemelve tartja és szemei telve phantásiájának nagyságával, szabadon s biztosan néz a világba. Friss ajkai körül hatalmas szakálla s bajusza gyű­rűzik, széles homlokán derült lelkiállapot vidámsága honol, mindazon szép és fönséges letükrözéseként, mely e homlokról eredt. A hajba font szalag mint valami korona tűnik fel a régiek istenitette költő fején. A feszesen felcsavart köpeny, melyben a test formái tökéletesen kifejeződnek, a plasti­kus ruházatnak mestermüve és Sophokles szobrának azt a dicsőséget sze­rezte meg, hogy az ókor legtökéletesebb ruhás szobrának tartjuk. A termé­szetesség itt összehasonlíthatatlan egyszerű szépséggel párosult. Figyeljük meg különösen a ránczok vonalait, melyek a bal csípőtől kiindulva jobb felé futnak. Valósággal teljes lesz művészi élvezetünk.« (Warnecke.) IV. A képírás és műveltség. A természet utánzása és a ráismerés. Kiváló lényeges jellemvonás. A test és a ruha. A kedvező jellemvonás. Az erkölcsi és fizikai vonások harmóniája. Vonalak, távlat, színharmónia. Chiaroscuro. Az elrendezés és szerkezet. A tárgy. A művészi közízlés. Összegezés. Irodalom.

Next

/
Thumbnails
Contents