Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

- 66 további szellemi kutatásra utalunk, mely előbb-utóbb megtalálja a szükségest s elejti a fölösleget. * • * Midőn az előadottakban a középiskolai történettanításra vonatkozó elveinket összefoglaltan, értekezésünket a közoktatás barátainak, a szakembereknek s a nemzet virágának, a magyar ifjúságnak, átadjuk s figyelmöket rá felhívjuk: ismételjük, hogy a bevezető sorokban tett kijelentésünkhöz híven nem követelünk megunknak csalhatatlanságot tanaink hirdetésében. Csak eszméltetni akartunk s hozzájárulni a tanítás belterjességének fokozásához. A tanítás súlypontját minden elmélettel egyezően gyakorlatilag is az iskolába kívánjuk áthelyezni, a tanuló szabad idejét valóban szabaddá tenni; a családtól, társadalomtól nagyobb támogatást várunk mind az általános nevelés szempontjából, mind kölünösen intelligenczia tekintetében. Az iskolától tárgyunkra s az össztanításra nézve követeljük, hogy ügyeljen a testi és szellemi fejlődés összhangjára, gondosan mérlegelje a növendék erejét, a tárgyak egymásra vonatkozását, egyensúlyát s ne annyira a terjedelemre, mint a belső képzésre fektessen súlyt. így tárgyunkban elégedjék meg a lényegessel, ébreszsze fel a tanuló történeti érzékét, fejleszsze Ítélőképességét, nevelje erkölcsi hajlamát, müizlését. A multat mint a jelen és jövő alapját és képét jelenítse meg előtte, kimutatva az emberiség élete folyásának pszikhologiai törvényeit. Tanítványaink pedig a munkát ne tekintsék tehernek, a tanulást ne kényszerből végezzék, hanem annak élénk tudatával, hogy szorgalmokkal jövő boldogságuk alapjait rakják le; hogy ép a történet ismerete adja meg nekik azt a szilárd talajt, melyen biztosan fognak megállni az élet viharai közt úgy, mint derűs napjaiban. Macaulay szerint »senkinek sem fog komor, reménytelen szinben tűnni fel a jelen, ha a múltról helyes ismeretet szerzett.**) A mult ismerete ad kedvet a létért való küzdéshez, ébreszt vágyat az erény, az élet legnagyobb javai: a vallás, becsület-, haza-, ember-, munka- és szabadságszeretet, törvénytisztelet, önzetlen lelkesedés, megadó alázat, önismereten nyugvó önérzet, engedelmesség, hála, szóval minden szép, jó és nemes iránt. Mikor a mult történetek logikai rendjében meglátjuk az érdem diadalát s az aljasság bukását: ez felgyújtja bennünk a földi élet, az emberiség szeretetét; s mikor a nemes törekvések eltiprását s a gonoszság győzelmét veszszük észre: vándoréletünk borult egén feltűnik előttünk az igazságos Bíró képe s kigyúl szivünkben az örök haza reményének a népek hitében mindenha tündöklő csillaga. *) Macaulay »Anglia története II. Jakab trónralépte óta.« Ford. Csengery A. 2. kiad. I. k. 5. 1.