Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 65 — s csakis a mellett lehetséges. Mert azt mi sem kivánnók, hogy a tanuló két évi anyaggal kínlódjék a tankönyv terjedelmétől megszabott mértékben. A kellő áttekintéssel s átgondolással készített s előző évben használt füzetke egy-egy lapjáról azonban a tanuló könnyű szerrel feleleveníti emlékezetében a tankönyv hasábjait, egész szakasz tartalmát. Sőt ha egyebet nem tud megjegyezni, mint a jegyzetébe beigtatott lényeges dolgokat, már elértük a czélt, mert a középiskola végén utoljára is nem terjedékkel, mint inkább súlylyal kell mérni az eredményeket. Olyan fej nincs, a mely hosszabb időn át mindent megtartott, a mit valaha bevett. Sokat lehetne még előadni a történettanítás módszeréről, eszközeiről. Lehetne ajánlani, hogy a tanév végén kiosztatni szokott könyvek közt sok, a növendék eszmevilágát meghaladó vagy kevéssé érdeklő mii helyett jó történeti olvasmányokat is ajándékozzanak; fel lehetne vetni, hogy az egyes szakok tanítására sok eredményt lehetne várni attól, ha időnkint országos vagy kerületi konferencziákat tartanának bizonyos elvi kérdések megvitatására. Lehetne szólni a szünidei kurzusokról, a tanárok méthodikai tanulásáról, didaktikai önképzésökről. De mint Baumeister is végzi többször idézett művének ide vágó részét, nem akarunk elveszni a részletekben, és sietünk rátenni értekezésünkre a zárókövet, annyival inkább, mert »az uj tanterv tényleges kiadásával az eredménynyel biztató bírálat idejét lezártnak* tekinti a miniszteri rendelet. A mi szerény véleményünk ugyan az, hogy a bírálat ideje épen akkor érkezik el, mikor valamely mű készen áll előttünk, mert előbb csak a terveket, véleményeket lehet bírálat tárgyává tenni, s a tárgyilagos, okra épített birálat mindenkor eredménynyel kecsegtethet. Másrészt azonban örömmel teszszíik le a tollat annak tudatában, hogy a kiadott uj tanterv számos pontban megegyezik kifejtett programmunkkal. Igy nagy lépéssel közeledik az egységes középiskola felé, már az I —II. osztályban behatóbb figyelemre méltatja a történetet, mint a régi; nagyobb tért biztosít a hazai történetnek, ha nem is a mint mi óhajtanok, a legfelső osztályban, de az alsó fokon s az egyetemes történelemben a nélkül, hogy ezt felolvasztaná amabban. S ez nem s lehet máskép, mert e pontra nézve épen annak a nyilatkozatára építettük elméletünket, ki a tantervet kiadta. Az uj tantervben az ókor az V. osztályra van téve, mint mi is kívánjuk s nem állapodik meg Actiumnál, hanem alkalmasabb pontra teszi határát. A politikai földrajzot redukálja, mi csak helyesléssel találkozhatik. A mi nem vág össze a mi elveinkkel, mint hogy a természetrajz ismét bekerült az első osztályba, a tanítás alsó fokán alig van egyetemes történet, hogy a játék, korcsolyázás, úszás, vívás, művészeti képzés mellett nem találjuk meg a régi trivium és kvadrivium oly fontos tárgyát, a zenét, ezt a kiválóan hangulatébresztö, kedélynemesítő s nálunk még parlagon heverő diszcziplinát: ezekre s egyéb különbözetekre nézve mi is a gyakorlatra s a 5