Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 63 — a tanár az ismétlésre feladott leczkét a maga egészében foglalkozás tárgyává tegye. Ez legtöbbször másként nem lehetséges, mint hogy egyes kérdéseken puhatolja ki a tanulók munkájának eredményét, fokát. De nem is kell, hogy mindent reczitálva mondjanak fel. Elég, ha a folyékony előadás gyakorlására s a tanuló ez irányú készültségének megítélésére egy kis anyagrészletet összefüggőn mondatunk el vele, a többit feltett kérdésekben kérjük számon. A tanóra másik felét itt is a tanár munkája tölti ki. Az ismétlés a begyakorlás eszköze, a tanárnak tehát a végzetteket kell gyakorolnia. Ebben a gyakorlásban két mozzanatra terjeszsze ki figyelmét. Először, hogy a már előadott és feldolgozott anyagot röviden s ügyesen összefoglalja, a tanulók emlékezetébe idézze, másodszor, hogy a tárgyalt anyagot, a bizonyos összefüggésben tanított adatokat ujabb szempontok szerint is csoportosítsa s evvel azoknak többoldalú feldolgozását a tanulóknak lehetővé tegye. Szerintünk ez utóbbi fontosabb s nehezebb feladat, mint az első; a mai nagy anyagkövetelmény mellett azonban kevesebb tér és alkalom marad rá az első feladat megoldására szükségés időből. Mert végre is, hogy az anyaggal más szempontok szerint is operálhassunk, első és főszükséglet, hogy maga az anyag teljesen hatalmunkban, illetőleg a tanuló birtokában legyen. A mai rendszer mellett ezt is csak alig hogy el lehet érni. Ezen megjegyzésünket azonban nem úgy értjük, hogy az ismétlés másik módja lehetetlen vagy mellőzhető. Ellenkezőleg arra mentől nagyobb gondot sürgetünk. Inkább vonjuk szűkebbre az anyag vitorláit, csak biztosan kezeljük azok köteleit. Azért helyes mindenkor, de főleg ismétlések alkalmával más-más oldaláról tekinteni a végzett anyagot: időrendbe szedni az eszmék szerint tárgyaltakat, logikai csoportokba foglalni az időrendieket; egyes epokhákban jelezni a vezető dátumokat, egyéneket, kiemelkedő tényeket (pl. a vasvári béke általános elégedetlenséget kelt hazánkban, minek kifolyása a császár czentralizáló törekvése; következik a felkelés és elnyomása, erősebb represszáliák, Tökölyi és a török háború). Lehet kérdezni, mily viszonyok közt éltek atyáink alkotmányunk elkobzása idején? Mit látott, tapasztalt, mit hallhatott a külföldről, mily állami, társadalmi, vallási viszonyok közt élt egy római polgár Coriolanus idejében ? Lehet párhuzamba állítani Julius Caesart és Nagy Sándort, Leonidast és Zrinyi Miklóst. Ki lehet kérdezni valamely század vagy korszak háborúit, csatáit. Fel lehet tüntetni valamely területnek bizonyos korszaki képét. Ki lehet mutatni egyes szocziális kérdések, törekvések, művészeti, tudományos irányok, ipar, kereskedelem, hajózás, hadügy fokozatos fejlődését. Természetesen mindig a körülményektől megszabott határok közt. Egyes elszórt megjegyzésekből össze lehet állítani valamely egyén, nép jellemét, a magán- és közélet rajzát. Valamely kor eseményeit annak hőse életrajzába szőni, vagy ebből a nevezetes eseményeket összegezni.