Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 61 — Vortragens bei der Repetition sein.«*) Midőn ezt az elvet magunkévá teszszük, egy, a történettanításban előforduló hibát támadunk meg. A ledaráló, sablonos, értelmetlennek látszó feleletek ép azért vannak, mert nagyon is rászorítjuk a tanulót a szép, folyékony előadásra. Betanulja a könyvet vagy magyarázatot a nélkül, hogy gondolkodnék felette, a nélkül, hogy gyakorolná magát saját szavaival értelmes mondatokat szerkeszteni. Ne haragudjunk a tanulóra, ha néha-néha elveszti az események fonalát, ne daráitassunk le mindent kényelmesen, hanem egyes, különösen nehezebb helyeket alkalmas kérdésekkel tudakoljunk tőle, természetesen kerülve a másik szélsőséget is, mely megelégszik egy igen- vagy wem-felelettel. Az ily kérdéseken megszokja az önálló, értelmes, világos feleleteket, a melyekkel meg lehet elégednünk. Még igy is sokszor fogjuk tapasztalni, hogy a történet világos felfogása s visszaadása nehéz dolog s kevésnek áll hatalmában. Baumeister ajánlja, hogy a leczkeanyag kikérdezése mellett jó a tanuló értelmét, saját felfogását kutatni egy-egy, a tárgy köréből vett kérdéssel. Ez önálló ítélésre, gondolkodásra szoktatja öt. Csak azután Buckleféle történetbölcseletet ne várjunk tőle s no feledjük, hogy a középiskolai tanítás propedeutikai jellegű. Ha szerényebb véleményt nyilvánít is a felelő, ha nem is az az igazi, melyet ő gondol, ha már mégis megérti, hogy minden ismeretnek megvan a maga kapcsolata az okkal és okozattal, meg lehet vele elégedni ; az a gondolat az ö elméjének szüleménye s mikor azt létrehozta, itélni, következtetni tanult. A tanuló ebbeli munkásságát lehet egyes esetekben irányítani, segíteni, de általán ne a tanár vonja le minden kérdés konszekvencziáját, mert avval a tanuló nem Ítéletét, csak emlékezetét gyakorolja s a felelésnél ismét nem mutat fel mást, mint reprodukcziót. Magától értetődik, hogy ezt a munkálatot a tanítás alsó fokán kell kezdeni s következetesen végig vinni, mert különben az érettségi vizsgálat készületlenül találja öt. h) A mondottakból eléggé kitűnik, hogy a történettanárnak elég nagy szerepe, elég teendője van, ha lényegében a tankönyvhöz tartja is magát. De még inkább méltányoljuk a tanár munkáját, ha az ismétléseket úgy végeztetjük vele, a mint legczélravezetöbb, leghasznosabb s a mint végezni kell. A jó tanítás az ismétlés művészete, olvastuk egy helyt. A tanárnak már magyarázata közben le kell olvasnia a tanulók arczárói, mit jegyeznek meg, fognak fel egyszeri hallás után, mit kell ismételten mondania, több oldalról felvilágosítania, más szavakkal kifejeznie; de ismernie kell az emberi lelket, szellemet is s mentől több alkalmat, módot nyújtania neki a tanultak felelevenítésére, uj szempontokkal érdekesített reprodukcziójára. A tanár első gondja az legyen, hogy tárgyát az egész évre egyenletesen s jó számítással oszsza el, az ismétlésekre elég időt fordítson. Ne *) Baumeister i. m. VIII. 53. 1