Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 58 — igen jól tudott, a nyolczadikban már elfelejtette; és ez sem annak a tanárnak, sem annak a tanulónak nem hibája. Ha én ma elolvastam, mint dilettáns ember, egy történeti munkát s törmérdek részletet szedtem a fejembe, három év múlva e részletek kilencz-tizedrésze onnan kipárolgott. Mi tehát a középiskola feladata ? Lehetségessé tenni, hogy azt a mindennapi ismeretkört, a melyet egyszer elsajátítottam s a melyre szükségem van, bármikor feleleveníthessem, vagy esetleg újból elsajátíthassam, tehát semmi egyéb, mint az, hogy tanulni birjak. (Helyeslés.)« *) Mi ezt a közhelyesléssel találkozott állítást nagyon méltónak tartjuk a megszívlelésre. A tanuló úgy mint a tanár vagy bárki más sokat jól tudhat akkor, mikor tanulja, de később s gyakran nem is oly sok idő, annál inkább évek múlva sokat elfeled belőle. Azért nem mondhatjuk, hogy az a tanulás elveszett, eredménye megmaradt ha másban nem, az alaki képzésben. Azért tehát ha az a tanuló a nyolczadik osztály végén nem tud oly tüzetesen, annyi részlettel beszámolni az évekkel előbb tanultakról, nem kell mindjárt kimondani rá vagy a tanításra az anathemát. S ugyan az a történettanár, ha lelkiismeretesen nem készül minden előadásra, ha a tárgy valamely részével tán, mert nem tanítja, éveken át nem foglalkozik behatóan, nem veszíti el annyi meg annyi tanulás, olvasás, gyakorlati előadás utján szerzett ismereteinek egy részét ? S nem tudvalevő dolog, hogy még az egyetemi tanárok is leginkább az ép tárgyalt s így frissebb emlékezetben levő vagy eleve átnézett anyagból szoktak kérdezni a vizsgálatokon ? Ismerjük meg hát magunkat, hogy helyesen megismerhessünk másokat is s mint mindenben, a vizsgálásban is óvakodjunk a nagyzástól! Mi különben is lényegileg az érettség fokát nem abban keressük, mennyi adatot tud felmutatni a növendék nyolcz évi tanulásból, bár annak is méltányoljuk kellő értékét, hanem inkább abban, hogy a lefolyt nyolczadik évnek az előbbi évek tudását többé kevésbbé feltételező tanulmányait hogyan képes magáévá tenni s azokon hogyan tudja feltüntetni szellemi fejlettségének minden oldalát. Túlságos szigort még az esetben sem tartanánk helyénvalónak, ha a világtörténelem tüzetesen megjelölt tárgya volna az érettségi vizsgálatnak. De nem az. így tehát nem fogadhatjuk el a mértéknek aránytalan nagyságát. A mit joggal megkövetelhetünk, az: hogy a magyar történelemnek hátterét képező világtörténelmi eseményekben kellő jártasságot tanúsítson a növendék. Ez pedig megvan. Már az ujabb tankönyvek úgy vannak szerkesztve, hogy az egyetemes történet megfelelő részeit érintik, felölelik. Nem mellőzi el ezt maga a tanítás sem. De azt, hogy Bethlen szerepével kapcsolatban az egész harmincz éves háborúról, II. Endre jeruzsálemi útjával összeköttetésben az összes keresztes hadakról, Mária Terézia trónlaléptével együtt az egész osztrák örökösödési háborúról, a klasszikusok fordítása mellett az egész ókorról adatszerűen s összefüggő előadásban számot *) Orsz. Közokt. Tan. Naplója, 97. 1.