Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 56 — előtt. A mit a legnagyobb szónokok, előadók követtek, mikor beszédeik vázlatát maguk előtt tartották, azt megteheti a tanár is. Baumeister szerint igy tett Ranke, Sybel, Raumer, Duncker, igy tett, kit ő a legjobb előadónak tart, Márklin Keresztély s tehetjük hozzá, igy tesznek a legjelesebb egyetemi tanárok is minden időben. Pedig nekik csak a tudományra kell tekinteniük, a tanítvány képességéhez alkalmazkodás, a pedagógia számos oldala mellékes. A középiskolai tanárnak ezer és egy körülményt kell tekintetbe vennie s azért aránylag mégis sokat jól végeznie. Neki jobban be kell osztania időt és anyagot, jobban meggondolnia előadásának minden szavát, hogy feladatát megoldhassa. Ellenkezőleg a tanuló látja tanára szorgalmát, lelkiismeretességét, hogy a tárgyat mentől alaposabban s mentől könnyebb eszközökkel iparkodik tanítványaival elsajátíttatni, méltányolja azt. »Nur der glattziingige Schwindel schadet der Autoritat des Lehrers.«*) A tanulót kevéssé érdekli az, hogy micsoda eszközöket használ tanárja, hanem csak az: könnyűvé, vagy nehézzé teszi-e a tárgyat ? Viszont a tanárnak sem kell egyébre tekintenie, mint arra, hogy mi módon éri el legkönnyebben, legbiztosabban a czélt ?, Az ily eljárásnak több haszna van. A tanár teljes elfogulatlansággal, sokkal közvetlenebbül nyújthatja az anyagot; nincs kitéve annak, hogy a kellő egymásutántól eltér s valamit később vagy előbb sző be, mint a hová tartozik. A leczkekérdezésnél, vizsgálatnál füzete segélyével sokkal tervszerűbb s gyorsabb munkát végezhet, mint a teljesen szabad kérdezésnél, mely igen könnyen ötletszerűvé válhat Végül mintegy mintával szolgálhat a tanulóknak jegyzeteik készítésénél. S evvel áttérünk az előadásnak ezen velejárójára, a tanuló füzetére, mely a magyarázat lényegét van hivatva összefoglalni. Rusch idézett munkájában azt kívánja, hogy a tanulók minden leczkeóra, az egyes fejezetek s az egész anyag végén magában a tanórában a tanár segélyével foglalják írásba a főbb szempontokat. A mi felfogásunk az, hogy ezt a tanulók a tanár magyarázatával párhuzamban elvégezhetik, feltéve, ha az előadás megfelelő tagolásokkal, higgadt menetben, kellő hangsúlyozásokkal, figyeltetésekkel történik. Sőt eleinte, mig megszokják, előadásainak vázlatát, a belső elrendezésnek megfelelő külső szemléltetéssel a táblára is felírhatja a tanár. Később egy-egy utalásból, a hangból kivehetik, mit, hova, hogyan kell feljegyezni. A szóbeli előadást írásban természetesen csak úgy követhetik, ha rövidített irást, (Róma R., római - r., köz társaság = kt., műveltség műv. stb.) nem sztenografiát használnak. Mert a czél nem az, hogy mindent szóról szóra lejegyezzenek, hisz igy nagyjából a tankönyvben is megvan, hanem hogy a lényeget kis helyen áttekintőleg lássák. Ezt a tanuló képes elvégezni az iskolában is s csakis ennyire terjed kivánatunk, mert a házi munkát nem akarjuk szaporítani. De azért sok tanuló *) Baumeister i. m. III. B. Erste Halfte, VIII. 63. 1.