Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

- 53 — ismeretes tanár feldolgozni nem képes, ne adja fel házi foglalkozásra s ne kivánja a tanterv. 8. Az ismétléseket a pszikhologia törvényeinek megfelelően kell berendezni Az első elsajátítás után mentől előbb meg kell kezdeni, azután rövidebb időközökben újra elővenni, végül folytonossá tenni. b) Az előadás anyagi oldalának megtekintése után térjünk át az előadás formájának vizsgálatára. A történelmi magyarázat természetes alakja az akroamatikus előadásmód. A tanár a tárgyalandó rész helyének, jelentőségének, a tanultakkal való összefüggésének rövid jelzése után egyfolytában adja elő az eseményeket. A németek alsóbb fokon alkalmi olvasmányból (Quellenlektüre) indulnak ki, feljebb felolvastatják a tankönyv megfelelő szakaszát a magyarázat előtt vagy után. Mi ezt szükségesnek nem tartjuk. Az előadás gerinczét úgyis a tankönyv kell, hogy képezze, melynek kiszinezését, világosabb megértetését, az élőszóval való megelevenítését nyújtja a tanár magyarázata. De idő sincs rá, legalább hasznosabban lehet értékesíteni más eszközökkel a rá fordítandó időt. A folyton beszélő formát azonban heurisztikaival lehet s helyenkint kell is egybekapcsolni. így az egész osztályt bele lehet vonni már a magyarázat alatt a tevékenységbe. Egyes előzmények, mint okok összegezését a belőlük következő fejleményeket lehet s nem árt egy-egy tanulóval kitaláltatni. Valamely eseménynek a tanultakban foglalt alapjait lehet maguktól a tanulóktól tudakolni előadás közben. Ez egyrészt nagyban fejleszti itélöképességöket s az általános figyelem, érdeklődés ébrentartására s mégis némi pihentetésre megbecsülhetetlen szolgálatot tesz. A két forma összekapcsolásának módja az osztály fokával s a tanulók felfogásával van arányban. Kisebb, fejletlenebb tanulóknál a megbeszélő, kérdezgető, úgyszólván beszélgető forma jogosult, magasabb fokon, értelmesebb növendékeknél kevesebb megszakítás mellett sem lankad a figyelem, sem a siker nem marad ki. Azonban a középiskola egyik osztályában sem engedhető el, hogy a tanár kellőkép ne tagolja tárgyát két-három egységre, melyek után megállapodik s puhatolja : megértették-, elsajátították-e ? Maga az előadás hangja legyen nyugodt, kerülje a nagyzó kifejezéseket, elégedjék meg az egyszerű, világos, értelmes szavakkal, fejtegetésekkel. Kövesse Thukydides modorát, ki nem pillanatnyi elismerésre szánt >versenydarabnak« irta müvét, hanem örök időknek szánta. Vagyis a tanár ne csapjon szelet magas szárnyalású vagy a homályosságig mélyreható előadásával, ne arra törekedjék, hogy a fejletlen ifjúval bámultassa tudását, eshető ékesszólását; főgondja az legyen, hogy a tanuló történeti érzékét mentől jobban felkeltse, vele a multat s emberiséget megszerettesse, az eseményeket mennél mélyebben s érthetőbben vésse elméjébe, szivébe, ott érzelmeket, felbuzdulásokat fakaszszon s a tárgy iránt az iskolai években felébresztett érdeklődést az iskola határain túlra is biztosítsa. Nem a tanárnak kell