Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 47 — Ilyen belső képesség az itélő erő. A történettudás lényegét nem a dátumok teszik, nem a készlet tömege, hanem az események belső kapcsolatának helyes áttekintése, a tényezők súlyának józan mérlegelése, a korokszellemének, a szereplők jellemének megértése s mind ennek oly logikai rendben való felfogása, mely legkönnyebben s leghálásabban gazdagítja szellemünk tőkéjét. De e mellett a történettanításban sokkal nagyobb szerepe van az emlékezetnek is mint más tárgyaknál. Kell, hogy a tanár egy bizonyos képzetsor felett állandóan rendelkezzék. S e sornak végelemzésben még sincs mindig olyan erős kapcsolata, mint a számtani dedukczióknak, vagy a nyelvszöveg konstrukcziójának. A történeti adatok általán könnyen nyomulnak az emlékezetbe de könnyen is kiesnek onnan, főleg ha a történet egyes részei gyakorlás nélkül maradnak. Világos, hogy másként áll a dolog oly egyéneknél, kiknek ép az adatok, nevek, számok megjegyzésére van specziális adományuk. Azért a történet tanárának folyton ismételnie kell tárgyár, hogy emlékezetét mentől jobban megedzze, mentől nagyobb felületüvé tegye. S igy épen nem helyeselhető, ha nem marad állandóan tárgyánál, egyes korokat, vagy osztályokban hosszabb időn át nem tanít. Ezekhez járul a képzelet, melynek elevensége nélkül könnyen unalmassá válhat a tanítás. »Tegyük jelenné a multat^, mondja Taine. S >a történetírás, Macaulay szerint, eszményi tökélyében, a költészet és bölcselem vegyülete .... A képzelem és okoskodás megosztoztak az irodalom ez egy szakám, olvassuk Csengerynél.*) S ugyanez áll a történet szóbeli előadójáról is. Neki gyorsan meg kell találnia azt a formát, melybe a rajzolandó képet legtetszetősebben beillesztheti ; rendelkeznie kell az előadás szemléltető eszközeivel, a nyelv árnyaló és festő kifejezéseivel, a keresetlen egyszerűség hatásos titkával, hogy magyarázataiba a tárgyhoz méltó élénkséget, vonzó er öt beleöntse. Már a képzelet e frissesége egyik alapfeltétele a jó előadó képességnek, melynek hiányában a tórténettanár eszményképe nem teljes. Az előadás egyes különleges oldalait az alábbi sorokra hagyva, itt csak azt emeljük ki, hogy a nyugodt meggyőződés, a tárgy fontosságától áthatott értelmes, hangban, szóban mértéket tartó, a tanulók értelmi felfogásához alkalmazkodó előadás nem utolsó dísze a történettanár egyéniségének. De kell, hogy az emberiség sorsa iránti részvét mellett legyei, "íenne erős és meleg patriotizmus, mely a czivilizáczió jelen vívmányaiból részt kér a földnek, melynek keblén él, hal s munkát követel a jövő haladás megteremtésében. Nem hiányozhatik belőle az erkölcsi érzés, mely nélkül képtelen *) Összegyűjtött munkái, 111. k. 149. 1.