Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 46 — nyelvű müvek feltételeznek. Ez szemfényvesztés! Hány jelölt olvas angolul, francziául, németül, még latinul is, (bár ez követelmény s kivánatos, hogy legyen is a leendő történettanárnak nyelvismerete) oly folyékonyan, hogy azokat a müveket tanulmányozhassa? Mert megjegyezzük, a mit különben a tanárvizsgálati szabályzaton kívül mindenki tud, hogy olvasás és tanulás közt nagy különbség van. Evvel nem akarunk azon kitűnő müveknek hadat izenni, sőt sürgetjük, hogy a történet tanára mielőbb s minél behatóbban megismerkedjék, állandóan foglalkozzék velők. De miként a jó pap holtig tanul, úgy a történet tanára is tanulhat még eleget azután is, ha a vizsgálatot kiállotta. Mi csak a lehetőség mértékét akarjuk itt megjelelni s azt kivánnók, hogy az egyetemi tanítás, a mint a miniszter is helytelennek mondta az ellenkezőt, ne »csak egyes kiszakított részleteket nyújtson az előadásokból, hanem teljes összefüggésében mutassa be a tárgyat, a melyet egész életükön át tanítani lesznek hivatva,« a mivel legkevésbbé sem akarta a tanítás szabadságát korlátozni, de kellő mederbe terelni minden esetre a legéletrevalóbb gondolat.*) E tervnek megfelelően készüljön egy alkalmas, kellő részletezéssel, de kellő csoportosítással s áttekintéssel szerkesztett könyv, melynek a tanárjelölt úgy a vizsgálaton, mint később a kathedrán is jó hasznát veszi s mely egyelőre felmenti őt, hogy Mommsentöl Rawlinsonhoz, Gibbontól Montesquieuhöz, s igy tovább nyargalászszon. Magától érthető, hogy az uj programúinak megfelelően a művészeti tájékoztatásnak nagyobb tért kell adni a jövő tanárképzésben. Ismeretes Goethenek az a mondása: hogy valamit tudjunk, mindent kellene tudnunk, minek hasonmását imént hangoztatta Alexander Bernát : sokat kell tudnunk, hogy keveset taníthassunk. Mi is kellő szakképzettségen kivül még sokoldalú tudást, széles látókört kívánunk a történet tanárától. Neki a tudomány számos ágában jártasnak kell lennie: a bölcseletben, állami, hadi, arkheologiai, néprajzi, statisztikai, nemzetgazdasági tudományokban, mithologiában, művészeti ismeretekben, irodalmakban, nyelvekben, hogy az idegen népek, országok történeteit eredeti forrásokban is tanulmányozhassa. Francziaország történelmének tanulmányozásánál jó megnézni, mit írnak az angolok; Németország múltjának kutatásánál jó számbavenni, mint vélekednek a francziák s így tovább. Mindezt csak folytonos buvárlat, állandó tevékenység mellett szerezheti meg a tanár. Azért mi bölcs utmutatók * tanácsai után azt ajánlhatjuk a fiatal kartársaknak, hogy mindig olvassanak valamely érdemes szakmunkát vagy kútfőt, forgassák a rokon szaku könyvek lapjait, ne hanyagolják el a szépirodalmi termékeket, melyek kiválóan alkalmasak valamely nép és kor szellemének megismerésére s a gyönyörködtetés mellett észrevétlenül nevelik a történettanár egyéniségében elmaradhatatlan belső tulajdonságok kifejlesztését. *) Középisk. Tanáregyes. Közlöny, XXXII. 28. sz. 521. 1.