Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

- 151 nek velünk érző igaz szivét idegenben, hol a természet sokat gyógyító ölén, senkit sem bántva, inkább az embereket is kerülve, keresett feledést, keresett enyhülést, emberi mértéket szinte meghaladó sorscsapások által zaklatott, megtört lelkére, — a fanatizmus örültjének orgyilkos töre járta át, nem a véges lényünknek kikerülhetetlenül osztályrészül rendelt halál oltotta ki életének — habár bágyadtan, de mégis világító fáklyáját; ép ezért is volt annál fokozottabb, annál mélyebb a mi gyászunk, a mi fájdalmunk ? Ma itthon temet a nemzet! Budavár tornyaiban busán kongó harangok zúgása hirdeti a gyászt, mely végső, — hisszük végső — nyugvó helyére, a Mátyás-templom kriptájába, kiséri néma lakóit. Nem előttünk váltak meg az élettől, sok századdal ezelőtt -- itt városunknak, Székesfehérvárnak az elődök tettei s annyi történelmi emlék által megszentelt földjében, szt. István királyunk által pazar fénynyel és bőkezűséggel épített templomában, mely egykori műértő szemtanuk bizonysága szerint nemcsak hazánkban, de szinte Európában ritkította párját — részesültek azok első eltakarításban ezelőtt hétszáz és két esztendővel. Királyi temetésünk van. Királyát és annak hitvesét temeti a magyar nemzet. Véréből vérét, csontjából való csontjait. A nemzetével jó és balsorsban együttérző, mostani megszomorodott lelkű, koronás uralkodónk gondoskodása szerez fejedelmi elődjének méltó helyet a holtak nyugvó helyén. A nemzet képviselete, kormány és országgyűlés, főrendek, püspökök, magas állású polgári és katonai méltóságok kisérik a gyászszertartást, a melyet az ország főpapja végez. Ott van a gyászolók között nagyszámú képviseletével a magyar cistercita tanítórend is, melynek vezető gondviselésére vagytok ti is bizva kedves ifjak, hogy majdan középiskolai neveltetésteket befejezve, az életben valósítsátok meg azon elveket, melyeket itt gondos kezek belétek oltani igyekeznek, s melyeket szilárdan vallva válhattok csak boldog emberekké, jó és hasznos polgárokká. Féljed az Istent és tartsd meg parancsolatait, tiszteld a királyt, szeresd a hazát önfeláldozással! — ez az a hármas elv, melyet minden magyar ifjúnak lelkébe kell vésnie — itt a tudomány és a jó erkölcsök eme hajlékában. És hogy ezeket ép mi tőlünk és mi általunk tanulhatjátok, azt a most végső nyugvó helyére kisért nagy királynak köszönhetjük. A nagy alakokban és tehetségekben oly gazdag első nemzeti dynastiánk — az Árpádház tagjai közt is kimagasló III. Béla királyunkat és első nejét, a távol keletről származott antiochiai Annát helyezi ugyanis hozzájuk méltó sirba a nemzeti kegyelet. Nagy utat járt be a magyar nép nemzeti dynastiájának vezetése alatt. Törzsekből egységes nemzetté vált, pogányokból keresztény, portyázó kósza hadakból az európai rendnek megbízható és erős támasza. Legyőzte vagy magába olvasztotta régi vetélytársait a bessenyöt és kunt, megőrizte függetlenségét kelet, ugy mint nyugat törekvéseivel szemben egyaránt. Azon az uton volt, hogy az európai intézményeket ne csak külsőleg vegye át, hanem létének alapjává tegye. Mint