Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 143 — XIII. A tanintézet életéből. Az ember művelhető. Erről tanúskodik az emberiség fejlődésének története. A műveltség nagy épületeinek parányi homokszemei azok a gondolatok, eszmék, melyek az ifjú lélekben — megtisztult alakban — tudatosokká lesznek. S ha ezek milliók és milliók elméjében megsokasodva eleven erőkké válnak: mint az óceán dagadó hullámai hordozzák a közös jólétnek kincsekkel megrakott hajóját. Ezen magasra törő feladat megvalósításán fáradozik az iskola, mikor az ifjú nevelésével foglalkozik. Képessé akarja őt tenni, hogy az ő szelleme forrásának csepjei is segítsék emelni az árbóczos hajókat. Miként teljesitetette kötelességét az intézet ebben az irányban, erről ad számot a jelen Értesítő. Értesítőnk minden egyes szakasza az intézetben lefolyt szellemi élet egy-egy oldalának megvilágítása. Bemutatja a tanári személyzetet kijelölt munkássági körében, számot ad a feldolgozott tananyagról, elősorolja az élő nyelvek s az irodalmi szakoktatás gyakorlati tételeit, feltárja az önképzőkör művelő s a segélyzö-egyesület áldásos munkásságát, beszámol a könyvés szertárak gyarapodásáról, jelentést tesz az érettségi írásbeli tételekről, a rendkívüli tárgyak tanulóiról, az ösztöndíjasok, jutalmazottak, segélyezettekről s végül nyomtatásban megörökíti az egész ifjúság tanulmányi előmenetelét, hogy ez minden időben bizonyságot tegyen a tanári testület fáradhatatlan munkásságáról s az ifjúság odaadó buzgalmáról. S még az értekezés is, mely mindezek előtt egyik szaktárgy tanításának módszerével foglalkozik, arról az iránytól ad számot, mely az ifjúság tanítása és vezetésében a tanári testület munkásságát vezérli.