Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

— 47 — a tétel, hogy a megosztott munka jobban kiméli az erőket, mint a folytonos ? Melyik hivatalnok képes 5 órán keresztül egyenlő erővel dolgozni ? Mely gyűlés, hangverseny, színielőadás képes öt órán keresztül feszült figyelmet és érdeklődést kelteni ? Vagy nem pihen-e a nap derekán a munkás, az iparos, a napszámos? Ha könynyebb, ha czélszeriibb az egyfolytában, megszakítás nélkül való munka: a felnőtt, edzett ember mért nem dolgozik e szerint? Vagy ez csak a gyermeknek alkalmas? Csak az ifjú szervezetnek nem árt? Ezt nem hiszi senki. Azt mondhatná valaki, hogy hiszen i\v. egyes órák között megvannak a szabályszerű szünetek, a mikor a tanuló elhagyja az iskola zárt termeit, kimegy a folyosóra, udvarra, ott játszik, szaladgál, kinyujtózik s újult erővel, a lélek felfrissült gondolkodásával tér ismét vissza, hogy fölvegye a szellemi munkásság fonalát. Ezek szerint tehát nincs bágyadtság, nincs erőtlenség sem a szellemben, sem a testben, mely néhány percznyi pihenéssel pótolható nem volna. A képzelem épen oly játszi, az emlékezet épen oly gyors, az értelem munkája épen oly világos és biztos, a néhány percznyi pihenés után, mintha most keltette volna fel őket pihenő ágyukból a pirosló hajnal s új vért öntene ereikbe az ízletes táplálék s az enyhe tavasz üdítő, tiszta levegője. Igaz, hogy csak reggel evett a gyermek egy kis csésze kávét egy darab zsemlével; de azért nincs szüksége táplálékra, a test meleg-képzése és erőkifejtése épen olyfokú (!) mintha semmi éhség sem jelentkeznék. Minél fiatalabb a gyermek, annál sűrűbben jelentkezik nála az éhség ingere s a napi táplálék felosztására utoljára is ez az irányadó. Az egész napi táplálékot egyszerre fogyasztani el azért lenne ártalmas, mert nagy a tömeg s ez az emésztő-szervek munkásságát zavarná. De nem is tudná a gyomor az egészet egyszerre kellőleg feldolgozni, igy egy része a tápláléknak felhasználatlan maradna s a test saját anyagát volna kénytelen fogyasztani. A táplálkozás czélszerü beosztása, a táplálkozás által nyert physikai erők alkalmas kihasználása arra ösztönöz bennünket, hogy a munkát ne egyfolytában, hanem megosztva végezzük. Erismann szerint, »hogy a táplálkozás egészen czélszerü legyen, szükséges, hogy az étkezés helyesen legyen elosztva a nap különböző óráira. A húsevő állat egész napi eledelét elnyelheti néhány perez alatt; de az ember, kinek tápláléka állati és növényi anyagokból van összetéve, igen nagy terhet róna emésztő szerveire ha napi táplálékát egyszerre kivánná magához venni. Osi szokás szerint majdnem mindenütt három főétkezés van ... A főétkezésnek a munkaidő közepére kellene esnie. Kár, hogy e jószokás mindjobban változik s helyette elterjed az a másik, hogy az ebédet esteli 4 6 óra között eszik meg. Ennek egyik oka a nagyvárosok divatja.** *U. o. 186. 1.