Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

— 177 — Ilona a III. osztályról vizsgálatot állott. — Február 21-ikén a tankerület kir. főigazgató úr hivatalos látogatása alkalmából szünet, — 23-ikán regge hamvazás, d. u. rendes előadás. — Február 26-ikán, részt vett az ifjúság jótevője, az intézet egykori püspöki biztosa, Prifach József székeskáptalani nagyprépost és püspöki helynök temetésén; 28-ikán dr. Arokay Antal ker. orvos úr szemvizsgálatot végezett az intézetben. Márczius 14-ikén d. u. 3 órakor megülte az intézet a 48-as eszmék diadalának 50 éves évfordulóját. Az ünnepséget az önképzőkör vezetője, dr. Czapáry László tanár rendezte; de részt vett benne az egész intézet ifjúsága. Az énekkart dr. Vass Bertalan tanár vezette. Nagyszámú fényes közönség töltötte meg zufolásig a dísztermet s hallgatta végig a változatossággal és művészi érzékkel összeállított programmot, mely szavalatokból, zene- és ének-darabokból állott s egy felolvasásból az 1848. márcz. 15-ről. A nagy nap emlékéhez méltó volt az a fenkölt szellemű, emelkedett beszéd, melyet az önképzőkör tudós vezetője tartott. Felidézi a történelemből mindazon emlékeket, melyek a hazáért lángoló ifjú szívekre hatással lehetnek s mindnyájunknak magasra fokozta érzelmét, mikor a szabadságot megszólítva így szólt: »Szabadság! Te égi lény, nemzetünk arája! Hozzád szívünket ezer év fájdalma s apáink büszkesége köti.« Említi a nemzetnek fényes, lovagi korszakát, egykori nagyhatalmi politikai szereplését, a törökkel folytatott harczait.. Fölidézi Bocskai, Bethlen, Thököly, Rákóczi emlékét s ezek során feltárja az 1848. márcz. 15-nek jelentőségét, mely 24 óra alatt békés uton megteremtette azt, a miért a nemzet századokon át küzdött. Festi az aléltságot, melybe a nemzet akkor sülyedt, mikor a majtényi sikon letette a fegyvert. Említi Széchenyit, ki nemzetét bízni, remélni tanította; majd áttér az elnyomás szomorú korszakára. De erre fátyolt vet, mert most a szabadság újjászületésének emlékünnepét üli a magyar. Azután útmutatást ad az ifjúságnak, hogyan rakja le az ujabb ezer év történetének alapjait: kövesse ősei erényeit; lebegjen szemei előtt a Szűz Anya, az ország Patrúnája: óvakodjék a vallástalanságtól, a visszavonástól. -— Legyen mindenkor jelszava: Isten, király, haza! Az ékes és tanulságos beszéd egyik kiváló mozzanata az intézet belső életének és méltó helyet foglal el az önképzőkör történetében. A közoktatásügyi m. kir. miniszter úr körlevélben fölhívta a tanári testületeket, hogy a 48-iki törvények szentesítésének évfordulóját a Rendtartás iskolai ünnepei közé vegyék föl s ennek emlékét üljék meg. A törvényalkotás, a törvényszentesítés emlékezetének nevelő hatása kétségbe nem vonható; de nincs is hely széles e hazában, hol erre kedvezőbb alkalom nyílnék mint éppen itt minálunk, Sz. István király városában. Hiszen 9 száz évvel ezelőtt e királyi, akkor fő- és székváros utczáin járt a szent király, itt hirdette népének a keresztény hit igazságait, itt őrizték a szent koronát, itt 12