Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

— 169 — mi munkásságunk nem hasonlítható az égen feltetsző üstökös megjelenéséhez, mely felé azonnal ezer és ezer kíváncsi szem irányozza bámuló tekintetét; nem hasonlítható már csak azért sem, mert az, miután egy ideig meg nem fejthető kéjjel töltötte el a bámulö sereget, azután eltűnik nyomtalanul, nem hagyva maga után mást, mint vak előítéletet és szorongó sejtelmet a tudatlan tömegnél: addig a mi munkásságunk elűzi az értelem sötétségét, fölszabadítja az előítéletekben szorongó aggodalmas emberi szivet s ott — hol előbb homály uralkodott — oly világot gyújt, melynek lángja — idők haladtával mindig növekvő fényben fog ragyogni az emberiség szellemi küzdelmeinek útján. S valamint azon hazafinak, ki — mint előbb felhozám — hazája szabadságáért küzdve hanyatlott a porba, kebelét a honszerelemszülte hősiesség, kitartás, nélkülözés, önmegtagadás tette erőssé a küzdelemre: úgy kell a mi sziveinknek is ékeskedniük azon erényekkel, melyek alkal­massakká tesznek bennünket arra, hogy az egyház és haza jólétét és bol­dogulását, küzdelmét és felvirágozását — mintegy csirában — magában hordozó nemzedék a mi vezetésünk alatt az erkölcsi és szellemi érettség kívánatos fokára eljuthasson. Midőn e helyet elfoglalom, lehetetlen meg nem emlékeznem elődömről* ki életében a tisztelet és elismerés koszorúját érdemelte ki homlokára s el­hunytával gyöngéd részvét és kegyeletes megemlékezés tárgya ez intézet falain belül és kivül; lehetetlen meg nem emlékeznem e tanári testület azon tagjairól, kikhez engemet a tisztelet és szives visszaemlékezés fűz, a kiknek nemes példaadása vezérelt, először tanári pályám kezdetén s a kikkel utóbb együtt működtem ez intézetnél. De legyenek üdvözölve általam mindannyian, mert mindannyijok közös vállvetett munkája emelte ez intézet hírnevét magasra s jövő sikeré­nek is e kitartó buzgalom és törekvés szolgál kezességül. Az igazgató után Alaghy Dezső kér szót. A tanári kar nevében üdvözli az igazgatót, kiben nem csak főnökét látja, hanem régi munkatársát, barátját és testvérét. Kiemeli, hogy a tanári karnak az igazgatóval közös érdeke van: emelni az intézet niveauját erkölcsben, tudományban, hazafi­ságban. Kezességet vállal az iránt, hogy az igazgató mindabban, mi az inté­zet külső és belső életére, fejlődésére hasznos, előnyös vagy üdvös lehet, — a tanári testületet mindenkor mint egy embert találja oldala mellett; hogy a tanári kar buzgó közreműködésére, lelkiismeretes munkásságára, rendsze­retetére, pontosságára mindenkor számíthat. A tanári testületben mint új tag jelenik meg dr. Láng íncze, ki a budapesti cziszt. papnevelő intézetnek volt két éven át tanára s most dr. Szentes Anzelmet váltotta fel a hittani tanszéken. Dr. Szentes Anzelm egy rövid évig működött ez intézetnél s mindenkinek rokonszenve és szeretetétől *Pallér Kelemen.

Next

/
Thumbnails
Contents