Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

•jfc í ^ ^ í # Jf Jf ^ ^ ^ || ^r Egy nap a XII. századbeli cziszterczi kolostorokban.^ i\zon ünnepélyes alkalom, mely a m. t. közönséget a lefolyt napokban a ezistercziek körébe, — különösen azoknak templomába vezette, - - a régi időknek kegyeletes emlékét nyitja föl és fölidézi azon szellemet, mely nyolczszáz év előtt öltött alakot s a mely szellem annyi évszázadon át mint éltető erő egy testületben — bár alkalmazkodott, de egészen ellankadni nem tudott. Az ősi intézményekben ismerjük föl ezen szellemnek eredeti jellegét, mivoltát, erejét. S talán szabad a m. t. közönséget arra kérnem, hogy ennek a szellemnek megismerése érdekében töltsön velem egy napot valamelyik XII. századbeli cziszterczi kolostorban, hogy a valósághoz hűen végig szemléljük, hogyan éltek az ősök akkor, mikor a cziszterczi név a történetben fölmerült. ígérem egyébként, hogy röviden fogom vázolni a képet s a történetirónak tisztán azon szerepére vállalkozom, melynél fogva annak tiszte az elbeszélés, mellőzve minden összehasonlítást, minden czélzást, minden reflexiót. * * * A nap kezdetét kissé előbbre kell tolnunk, mint a hogy azt e századvégi emberek megszokták. Vasár- és ünnepnapokon mindjárt éjfél után, köznapokon hajnali 2 óra felé csendült meg a kis harang, mely a szendergő szerzeteseket az első munkára szólította. Ezt a munkát egyszerűen »opus I)ei«, isteni munkának nevezik forrásaink. Nem más ez, mint az imádság. A jeladásra mindenki talpra ugrott. A fiatalokat, ha őket a mély álom esetleg elnyomta volna, az idősebbek fölrázták, — azért intézkedik a Regula ugy, hogy a közös alvóteremben a fiatalok nyugvóhelyei az idősebbekéi közé legyenek beosztva; — s mindenki sietett a templomba. * Felolvasta dr. Piszterlmre, a budapesti czisterczi papnevelő intézet igazgatója, a cziszterczi rend nyolcz-száz éves fennállásának emlék-ünnepén, 1898. ápril 30-ikán, a székesfehérvári fögymnasiumban. k, ma